1924. 08. 17. Péteri — 1992. 08. 23. Budapest
Anyja neve: Szenyán Anna
Apja neve: Mravik Pál
Szülei gyári munkások voltak. – A hat elemi kijárása után szülőfalujában napszámosként, 1939-től a pestszentlőrinci Filtex Szövőgyárban, 1941-től a Ganz Vagongyárban gyári munkásként dolgozott. Munka mellett elvégezte a polgári iskolát és az egyéves kereskedelmi tanfolyamot. 1943 decemberétől a péteri községházán, 1944 júniustól a budapesti központi járásbíróságon volt irodai kisegítő munkás. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1948 februárjában átigazolt a Magyar Kommunista Pártba, s jogutódainak is tagja lett. 1947-től a Népbíróságok Országos Tanácsánál segédhivatali tisztviselőként dolgozott, 1949-ben ugyanott járásbírósági aljegyzővé nevezték ki a „képesítési kellék elengedésével”. 1949. október 15. és 1950. augusztus 15. között elvégezte a Büntetőbírói és Ügyészi Akadémiát, majd a hathetes tartalékos hadbírói tanfolyamot is, főhadnagyként szerelt le.
1950. augusztustól a Pécsi Államügyészségen, 1951. áprilistól a Budapesti Államügyészségen szolgált államügyészként. 1951. októbertől a Bírói és Államügyészi Akadémia szemináriumvezetőjeként, 1953-tól a felsőgödi ügyészségi nyomozói tanfolyam vezetőjeként tevékenykedett. 1954. március 31-én kinevezték a Legfőbb Ügyészség tanulmányi csoportjához önálló csoportvezető ügyésszé, 1954. szeptember végén a Budapest VII. Kerületi Ügyészség kerületi ügyészévé lépett elő. 1958-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1959. február 16-tól néhány hétig a Győr-Sopron Megyei Ügyészséget vezette, de egy fegyelmi vétség miatt 1959. március 13-ával visszahelyezték Budapestre, a Fővárosi Főügyészség Politikai Osztályára beosztott ügyésznek. 1960. augusztustól újra a VII. kerületi ügyészséget, a budapesti kerületi ügyészségek átszervezését követően 1965. februártól az összevont VI. és VII. kerületi ügyészséget vezette. 1972. novembertől a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztálya (későbbi nevén Állam Elleni Ügyek Osztálya) osztályvezető ügyésze volt. 1985. május 31-ével nyugállományba vonult. Közlekedési balesetben vesztette életét.
Kitüntetések:
Szocialista Munkáért Érdemérem (1955); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1969); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970); Ügyészségi törzsgárda arany fokozata (1976, 1984); Kiváló Munkáért (1978); (1984); Április 4-e Érdemrend (1985).
Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára X/2257, M/179.