Apja szegedi ítélőtáblai bíró volt. A család 1937-ben vette fel a Szerdahelyi nevet. 1931-ben Szegeden, a Dugonics András Katolikus Gimnáziumban érettségizett, 1938. júniusban ugyanott a Ferenc József Tudományegyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1938-tól Szegeden ügyvédjelölt, az egységes bírói és ügyvédi vizsga 1941. decemberi letétele után ügyvéd volt. 1942. júliustól a Szegedi Járásbíróságon dolgozott fogalmazóként, 1943. januártól bírósági titkárként. 1944. januárban átkerült a városi ügyészséghez. Szembetegsége miatt nem hívták be katonának, de 1944. novembertől közérdekű munkaszolgálatot teljesített, s 1945. május 8-án Ausztria területén brit hadifogságba esett. 1945. szeptemberben tért haza, s igazolását követően elfoglalhatta korábbi állását. 1946-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba. A kommunista párttal való 1948-as kényszerfúziókor átvették a Magyar Dolgozók Pártjába, a néhány hónappal későbbi tagrevíziói során azonban „a tagdíj rendszertelen fizetése és pártmunka nem végzése miatt” kizárták, attól kezdve párton kívüli volt, az MSZMP-be sem kérte felvételét. 1956. júniustól a Csongrád Megyei Ügyészségen a bírói felügyeleti csoportot vezette. 1957. márciusban kinevezték a Legfőbb Ügyészségre főosztályügyésznek. 1957-es minősítése szerint „azon kevés ügyész közé tartozik, aki írásban, szóban egyaránt megállja a helyét. Adottságaira tekintettel a bírósági osztályon is két irányban foglalkoztatjuk: tárgyal a Legfelsőbb Bíróságon, ugyanakkor instruktori tevékenységet is fejt ki. […] a népi demokratikus rendszer hűséges szolgálatára szegődött, a proletárdiktatúra politikáját és ideológiáját igyekszik magáévá tenni. Megbízható ügyészi munkát végez, nem adott okot csalódásra az ellenforradalmi időszakban sem. Politikai ügyekben is megfelelően képviseli a legfőbb ügyészségi álláspontot a bírói fórum előtt.” 1976. március 31-ével nyugállományba vonult.

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1958, 1976); Munka Érdemrend bronz fokozata (1971); Ügyészségi Törzsgárda arany fokozata (1976)

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára IX/2841, Sz/152.