Apja napszámos volt. Szülőfalujában hat elemit végzett. 1934–1941-ben bányászként dolgozott a Salgótarjáni Bánya Rt.-nél mint csillés, majd vájár. 1941. októbertől 1944. januárig a magyar királyi honvédség 25. határvadász zászlóaljánál teljesített katonai szolgálatot. 1944 és 1949 között újra Salgótarjánban dolgozott vájárként. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1947-ben három hónapos pártiskolára küldték. 1949–1950-ben elvégezte a rákoskeresztúri Büntetőbírói és Ügyészi Akadémiát, majd a kéthónapos tartalékos hadbírói tanfolyamot. 1950. október 15-én ügyészi beosztásban a Fővárosi Ügyészségre került. 1951. áprilistól a Budapesti Katonai Ügyészségen dolgozott ügyészként. 1952. júliustól novemberig katonai főügyész, ezt követően 1953. novemberig a Honvédelmi Minisztérium igazságügyi csoportfőnöke volt. 1953. augusztusban visszakerült a Budapesti Katonai Főügyészség élére. 1956 októberében ő foglalkozott az első elfogott forradalmárok ügyének kivizsgálásával. Október 30-án fegyveres felkelők elhurcolták a lakásáról, de néhány órával később elengedték. 1961-es jellemzése szerint „ettől kezdve az események annyira az idegeire mentek, hogy amúgy is gyenge vezetése teljesen megszűnt”. November 3–8. között a lakásán tartózkodott, majd beosztásába visszatérve megszervezte a tiszti nyilatkozatok aláírását, előkészítette a statáriális eljárás bevezetését, valamint irányította a katonai ügyészségek munkáját. Novemberben az elsők között lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. Az 1956-os forradalmat követő megtorlás során a források szerint egy ügyben, Kolozsy István és társai perében képviselte a vádat. Mivel a forradalmat követő évben nem tudta kellőképpen összefogni és irányítani a katonai ügyészségek munkáját, 1957 nyarán leváltották a Katonai Főügyészség éléről. 1957. augusztustól decemberig a BM Határőrség Katonai Ügyészségét vezette. Innen 1958. januártól a Debreceni Katonai Ügyészség élére nevezték ki. 1961-ben doktorált az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Debreceni beosztását egészségügyi okokból történt nyugállományba helyezéséig, 1971. december 1-ig töltötte be.

Kitüntetések: Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1952) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955) Szolgálati Érdemérem (1961) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1965) Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1966) Jubileumi Emlékérem (1970) Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1971)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 262/2523.