Szülei gazdasági cselédek voltak. – Az elemi iskola hat osztályát szülőfalujában járta ki, 1938-tól gazdasági cselédként, napszámosként dolgozott Szilsárkányban, majd Várbalogon. 1944-től katonai szolgálatot teljesített, 1945. április 25-től 1946. április 11-ig francia hadifogságban volt. Hazatérése után visszatért napszámosnak Várbalogba, majd ugyanott 1948-tól 1949-ig kisbirtokosként gazdálkodott, 1949-től 1952-ig a várbalogi Győzelem Tsz tagja volt. 1950-ben felvették a Magyar Dolgozók Pártjába, s jogutódjának is tagja lett. 1952. február 15. és 1953. április 11. között elvégezte a Bírói és Államügyészi Akadémiát, s kinevezték a Kecskeméti Államügyészséghez államügyésznek, 1953. júniustól a Kiskunhalasi Járási Ügyészséget, 1955. februártól a Nagykátai Járási Ügyészséget vezette. 1959-es minősítése szerint „az ellenforradalom ideje alatt becsületesen helyt állt. A járási ellenforradalmárok leváltották állásából, és megtiltották lakhelyének elhagyását. November 4-e után munkahelyét nyomban elfoglalta és harcosan kiállt az ellenforradalmi bűnügyek felszámolása érdekében.” 1958. szeptemberben egy fegyelmi eljárás után áthelyezték a Monori Járási Ügyészséghez, ám ugyancsak járási ügyésznek. 1960. májusban egy újabb fegyelmi eljárás során elbocsátották az ügyészség állományából. Ezt követően a Budai Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának Titkárságánál helyezkedett el, s megszerezte az állam- és jogtudományi doktori oklevelet. Életútjának további szakaszáról nem rendelkezünk adatokkal.

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/1052, H/124.