Szülei földművesek voltak. 1945 után apja Tiszanána község párttitkára, majd a helyi termelőszövetkezet elnöke lett. 1948-tól népi kollégista volt Budapesten, 1950-ben érettségizett. A jogot a Szovjetunióban, a szverdlovszki egyetemen végezte el, 1954-ben diplomázott, és még ugyanabban az évben döntőbírói szakvizsgát is tett. 1954-től a Fővárosi Döntőbizottság tárgyalásvezetőjeként dolgozott. 1956 augusztusában felvették a Magyar Dolgozók Pártjába, amelyet novemberben Magyar Szocialista Munkáspárt néven szerveztek újjá. 1957. márciusban a Budapest VI. Kerületi Ügyészségen lett ügyész, kezdetben általános felügyeleti, majd nyomozás felügyeleti munkakörben foglalkoztatták. 1957. októberben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktorrá avatták, 1959-ben ügyészi vizsgát tett. 1959-ben a Fővárosi Főügyészség Politikai Osztályára került, ahol először izgatásos bűnügyeket intézett, majd nagyobb „ellenforradalmi ügyek felgöngyölítésében” is részt vett. 1961-ben, politikai ügyészi megbízását visszavonva, a Budapest III. Kerületi Ügyészséghez akarták áthelyezni helyettes ügyésznek, amit nem fogadott el, s inkább felmondott. 1961-től a Kontakta Vállalatnál, 1963-tól 1976-ig a Medicor Műveknél dolgozott jogtanácsoként, mellette 1961-től 1967-ig a Budapest XIII. Kerületi Pártbizottság Marxizmus–Leninizmus Esti Egyeteme vezető tanára, a filozófiai szakcsoport vezetője volt. 1974-ben külkereskedelmi jogtanácsosi szakvizsgát tett. 1976. márciusban ismét kinevezték ügyésszé, a Fővárosi Főügyészség Közlekedési Osztályán, 1983. februártól 1987. december 31-i nyugdíjazásáig az Államelleni Ügyek Osztályán dolgozott.

Kitüntetések: Kiváló Dolgozó (Medicor Művek, 1969); Ügyészségi törzsgárda bronz fokozata (1986); Kiváló Munkáért (1987).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/1645, D/77.