Mátay néven anyakönyvezték, de a személyi anyagában Mátai néven szerepel. Apja adótisztviselő, majd ügyvéd, 1919-ben Pacsa községben a helyi direktórium tagja volt. Testvére, Mátai Pál Fejér megyei főügyész volt. A négy elemi és a négy polgári kijárása után 1942-től postanövendéki tanfolyamon tanult, és a kalocsai postahivatalban helyezkedett el. 1947-ben magánúton érettségi vizsgát tett, majd egyéves postatiszti tanfolyamot végzett. 1948-tól a budapesti 70. számú postahivatalban dolgozott postatisztként. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, a kommunista párttal való 1948-as kényszerfúziókor a Magyar Dolgozók Pártjában tagjelöltté minősítették vissza, a teljes jogú párttagságot 1950-ben kapta meg. 1950. október 1. és 1951. december 23. között a Bírói és Államügyészi Akadémia hallgatója volt, 1952-ben a hathetes tartalékos hadbírói tanfolyamot is elvégezte, hadnagyként szerelt le. 1952. januártól Cegléden, 1952. június Adonyban volt államügyész. 1953. májustól a Bírói és Államügyészi Akadémia szemináriumi előadójaként, 1953. decembertől a Legfőbb Ügyészség felügyelete alatt álló felsőgödi nyomozói tanfolyam előadójaként tevékenykedett. 1954. augusztusban a Sztálinvárosi Városi Ügyészséghez városi ügyészhelyettessé, 1955. áprilisban a Komárom Megyei Ügyészséghez megyei ügyészhelyettessé nevezték ki. Az 1956-os forradalom után csatlakozott a Magyar Szocialista Munkáspárt néven megszerveződött új állampártba. 1957. márciusban a Komárom Megyei Ügyészség élére állították. 1958. szeptemberi minősítése szerint „politikailag megbízható. Az ellenforradalom ideje alatt is szilárd maradt. Bejárt a hivatalba […], a dolgozók összefogására törekedett. A megyei pártbizottság véleménye szerint »van abban szerepe, hogy az ügyészek nem fordítottak hátat a munkáshatalomnak, inkább a helyi kommunistákkal való kapcsolataikat erősítették«. Az ellenforradalom után […] lelkiismeretesen fogott a munkához, és vezetésével az ügyészség rövid idő alatt talpra állt, az ügyészek hozzáfogtak az ellenforradalmi ügyek feldolgozásához.” 1958. októberben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1971. decembertől 1985. december 31-i nyugdíjazásáig a Zala Megyei Főügyészség főügyésze volt.

Kitüntetések: Szocialista Munkáért Érdemérem (1962); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970); Munka Érdemrend arany fokozata (1975); Ügyészségi törzsgárda ezüst fokozata (1976); Ügyészségi törzsgárda arany fokozata (1980); Szocialista Magyarországért Érdemrend (1985).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára XII/219, M/184.