1956. október 26-án a győri üzemekben sorra alakultak a munkástanácsok. A gyárak és más munkahelyek küldöttségei – több esetben az egész kollektíva – a városháza elé vonultak, hogy átadják követeléseiket a párt- és tanácsi vezetőknek. A tömegtüntetés hatására a Rába-parti városban összeomlott a párthatalom. Megalakult a Győri Nemzeti Tanács, amely átvette a város és a megye irányítását. A tüntetők maguk mellé állították a honvéd helyőrséget, majd a katonákkal együtt a BM megyei főosztályára vonultak, hogy végrehajtsák a nemzeti tanács élére állt Szigethy Attila első határozatát: az ÁVH megszüntetését a megye területén.
A főosztályon feszült helyzet alakult ki, harcra készültek. Szigethy Attila és a helyőrségparancsnok felhívása nyomán végül nem álltak ellen, hanem beengedték a felkelők képviselőit. Miközben folyt a tárgyalás és az épület átkutatása, a tömeg elfoglalta a főosztályt. A rabok felülvizsgálatában, a foglyok kínzására létrehozott állítólagos gumiszoba keresésében Berger Sándor is részt vett, majd több munkástanácsi vezetővel együtt biztosította a rendet, amíg a honvédség át nem vette a főosztály védelmét.
Másnap a Győri Gyapjúfonó- és Szövőgyárban – ismertebb nevén a Richards-textilgyárban – megalakult a munkástanács, amelynek Berger is tagja lett. Október 29-én a vállalat küldöttjeként bekerült a Győri Nemzeti Tanácsba, amely a honvédséghez delegálta összekötőként. Pozícióját a Dunántúli Nemzeti Tanács október 30-i megalakulása után is megtartotta. Vádlott-társa, Tóth István a megyei tanácson alakult munkástanácsnak volt az elnöke.
November 4-ét követően Győr legnagyobb üzemének, a vagongyárnak a munkástanácsa állt a helyi forradalom élére. Elsősorban a szovjet városparancsnoksággal tárgyaltak a követelésekről, a megbeszéléseken idővel több nagyüzem, a megyei tanács munkástanácsa, a megyei ügyészség, a fegyveres testületek, alkalmanként pedig az újjászerveződő kommunista párt képviselői is részt vettek. A Richardsot Berger Sándor képviselte. November 11-én az október 23-a előtt is hivatalban lévő megyei tanácselnök egyetértésével és Apró Antal jóváhagyásával munkástanácsküldötteket kooptáltak a megyei tanácsba, köztük Bergert. A győri forradalom december közepi elfojtásáig a tanácsüléseken ő és a megyei tanács munkástanácsának elnöke, Tóth István védte a forradalomban elért eredményeket, gátolták a kádárista restaurációt, az államvédelem újjáélesztését és a forradalomban szerepet vállaltak üldözését.
Miután december közepétől a munkástanácsi delegáltak tevékenységét a tanácsban fokozatosan ellehetetlenítették, Berger munkahelyén próbálta képviselni a munkások jóléti és politikai jellegű követeléseit, amiért december 27-én a munkástanács elnökévé választották.
1957. február elején karhatalmisták lakásáról a város határába hurcolták, súlyosan bántalmazták, majd otthagyták. Heteken át tartó lábadozást követően tudott csak visszamenni dolgozni. Február 25-én még aláírta a munkástanács és az üzem élére választott igazgató közti megállapodást, másnap azonban őrizetbe vették.
Az ügyész Berger Sándorra és Tóth Istvánra is halált kért, előbbit a bíróság életfogytiglani, utóbbit 12 év börtönbüntetéssel sújtotta. |