Gyulai Lajost 1956. december 21-én helyezték előzetes letartóztatásba. Ellenforradalmi cselekmények mellett hűtlenséggel vádolták. Utóbbival kétszeresen, hiszen Gyulai kezdettől beismerte, hogy miután 1954-ben kiszökött az országból, katonai adatokat szolgáltatott, sőt, kémtevékenységre vállalkozott, és beismerte azt is, hogy 1956 novemberében is megkeresték nyugati hírszerzők (ami az akkori jogszolgáltatás szerint kimerítette a kémkedés tényállását).
Ügyében kezdettől a politikai rendőrség vizsgálati osztálya folytatott nyomozást, ám az mégis két, egymástól élesen eltérő részre oszlik. Az első szakaszban Csete István rendőrnyomozó főhadnagy volt a kihallgatója. Ebben a fázisban Gyulai november 4. utáni nyugati tevékenysége állt a középpontban, magyarországi cselekménye kimerült abban, hogy tagja volt a nemzetőrségnek, és noha általánosságban elismerte, hogy november 4. után részt vett a szovjetek elleni fegyveres harcban, abbéli tevékenységét egyszer sem konkretizálta. Csete főhadnagy 1957. május elején lezárta a nyomozást, majd Gyulai június elején átesett az ügyészségi kihallgatáson: ügye készen állt a bírósági tárgyalásra.
Mielőtt azonban a tárgyalás megkezdődhetett volna, Bécsből visszatért Magyarországra Steiner Lajos, ez a körülmény pedig Gyulai esetében is fordulatot jelentett. Ügyét egyesítették a Steiner elleni nyomozással. Új vizsgálója, Fenyvesi István főhadnagy Gyulai nyugati tevékenységével egyenlő súlyt adott konkretizált részvételének a szovjetellenes fegyveres harcban. Noha a Steiner–Gyulai páros tevékenysége sokkal szélesebb alapot szolgáltatott volna egy, a fegyveres „ellenforradalmat” a nyugati hírszerzők és disszidensek aknamunkájával egybekapcsoló grandiózus eljáráshoz, mint Péch Géza és Balogh László szerepe, a Steiner–Gyulai ügyből nem lett nagy per. Külön eljárásban állították katonai bíróság elé Földvári Györgyöt, aki Gyulai társa volt a Hársfa utcában, a bírósági szakaszban pedig – ügye katonai eljárásra való utalásával – Gyulait is elkülönítették a Steiner-pertől. Ezt azzal indokolták, hogy Gyulai kémtevékenysége honvédelmi érdekeket is sértett, ez azonban már a Gyulai elleni nyomozás első szakaszában kellően feltárt és dokumentált volt. Annak ellenére, hogy a fővárosi bíróság 1958. március 20-án határozott ügyének elkülönítéséről, Gyulait csak szeptember 10-én szállították át a Markó utcai bírósági börtönből a Fő utcára.
Az 1958. szeptember 24-én elkészült vádiratnak Gyulai volt az egyetlen gyanúsítottja. A Budapesti Katonai Bíróság 1958. október 9-én alig néhány órás tárgyalás után hűtlenség, szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélte. Ítélete, ahogy azt maga az ítélet megállapította, „főként [a vádlott] őszinte, beismerő vallomásán alapult, ezen túlmenően a tárgyalásra megidézett tanúk úgyszólván csak jelentételen, vagy az ügyhöz nem tartozó vallomást tudtak csak tenni”. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa december 1-jén helybenhagyta az ítéletet. Gyulai kegyelmi kérvényét elutasították, majd két nappal később kivégezték. |