| A per két vádlottja a forradalom idején a dunaföldvári légvédelmi tüzérezrednél szolgált. Vida József főhadnagy ütegparancsnok, Kovács Alajos főhadnagy az ezredtörzshöz beosztott felderítőtiszt volt. A forradalom leveréséig csak Vidának volt olyan cselekménye, amit a bíróság ellenforradalmi bűncselekménynek minősített. Azért kerültek egy perbe, mert 1956. novemberben együtt hagyták el az országot, egy év múlva pedig együtt tértek haza, a Nyugatról visszatérőket pedig általában megvádolták hűtlenséggel.
Vida József bűnösségét több ellenforradalmi bűncselekményben állapította meg az első fokon eljáró hadbíróság, de ezek nagy részét a másodfokú tanács vagy bizonyítatlannak tekintette, vagy kevésbé jelentősnek minősítette, és büntetését jelentősen mérsékelte. Október 25-én Vida azt a parancsot kapta, hogy katonáival tartóztassa fel Dunaföldvár határában a Dunaújvárosból oda érkező felkelőket. Ehelyett a laktanyába vezette küldöttségüket, ahol a parancsnok engedélyezte, hogy felvonulást tartsanak a városban. Az ő hatásukra kezdődtek Dunaföldváron „ellenforradalmi” cselekmények (vörös csillagok leverése, a szovjet emlékmű ledöntésének megkísérlése). A rend fenntartását Vidának kellett volna szakaszával biztosítania, ehelyett ő kivonta katonáit a tömegből, és visszatért a laktanyába. A másodfokú ítélet szerint nem volt feladata „az ellenforradalmi magatartások megakadályozása”, vagyis nem követett el bűncselekményt, amikor nem lépett fel a dunaújvárosiakkal szemben. Október 28-án tagja lett az alakulat forradalmi katonatanácsának. E tisztségében két vád tárgyává tett cselekménye volt. November 1-jén egy kisebb konfliktust követően a katonatanács tárgyalt a közeli szovjet egység parancsnokával, melynek során a katonatanács elnöke, a forradalom leverése után Nyugatra menekült Németh Viktor főhadnagy kijelentette, hogy Magyarországon függetlenségi harc folyik, és amennyiben a szovjetek megtámadnák a laktanyát, minden erejükkel védekezni fognak. Az elsőfokú ítélet Vida terhére írta, hogy Németh főhadnagy kijelentésével a küldöttség tagjaként egyetértett. A másodfokú bíróság azonban ezt nem látta bizonyítottnak. Első fokon Vida terhére írták, hogy tudott Németh főhadnagy ellenforradalmi tevékenységéről, de az ellen nem tett semmit. Ezt másodfokon szintén nem látták bizonyítottnak.
Az ítélet mértéke szempontjából fontos volt, hogy Vida és társa honvédtisztként vagy civilként ment külföldre. Az elsőfokú bíróság elismerte, hogy kérték leszerelésüket, azt a parancsnok elfogadta, de azon az alapon, hogy a törvény szerint tisztek leszerelését csak a honvédelmi miniszter hagyhatja jóvá, úgy tekintette, hogy hivatásos tisztként hagyták el az országot. Ezzel szemben a másodfokú bíróság úgy értékelte, hogy „az akkori körülményekhez képest a leszerelésük szabályosnak mondható”, vagyis nem a külföldre szökés, hanem csupán a jóval enyhébb büntetést maga után vonó tiltott határátlépés bűntettét követték el. Tény, hogy különlegesek voltak az 1956. novemberi viszonyok, ezt azonban a perek többségében a vádlottak javára nem vették figyelembe.
Végül nagy különbség volt abban is, ahogy a két bíróság a vádlottak Nyugaton elkövetett, hűtlenségnek minősített cselekményét értékelte. Vidáék nemcsak a hivatalos kihallgatásokon mondták el azt, amit a magyar honvédség elhelyezéséről, létszámáról és fegyverzetéről tudtak, hanem egy, az iratokban csak skót őrnagyként megnevezett személynek is. Ez alapján kért rájuk halálbüntetést első fokon az ügyész. Az elsőfokú bíróság a honvédelem érdekeit súlyosan veszélyeztetőnek minősítette azokat az adatokat, amelyeket a vádlottak a „skót őrnagy”-nak kiszolgáltattak, míg másodfokon ugyanezeket jelentéktelennek ítélték, arra hivatkozással, hogy 1956 ősze óta átszervezték a magyar hadrendet. Az enyhítő körülményekre tekintettel már az elsőfokú bíróság is csak szabadságvesztésre ítélte Vidát és társát, különösen méltánylandó enyhítő körülményként véve figyelembe, hogy önként tértek haza. Ez kétségtelen tény, azonban az is, hogy más visszatérők esetében ennek nem adtak ekkora súlyt. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, a másodfokú tárgyalásra kizárólag a védelmi fellebbezések folytán került sor. Ott a büntetéseket jelentős mértékben enyhítették. Különösen az elsőfokú tárgyalás ügyésze által indítványozott halálbüntetéshez képest rendkívüli a több súlyos vádpontban (szervezkedésben tevékeny részvételben és hűtlenségben) elmarasztalt Vida József hétéves börtönbüntetése. |