| A per azon eljárások közé tartozott, amelyekben a vádlottat, részint ugyanazért a cselekményért, amiért egyszer már jogerősen elítélték, ismét bíróság elé állították. Márton Ferenc vádlott-társának, Szegvári Józsefnek ez már a harmadik büntetőügye volt 1956 után, mindegyiket a Budapesti Katonai Bíróság tárgyalta. Az 1956-ban sorkatonai szolgálatot teljesítő Szegvárit 1957-ben szökés címén ítélték nyolc hónap börtönre, mert a forradalom után nem tért vissza alakulatához. Büntetése felét kellett kitöltenie. 1958-ban szervezkedés címén kapott három év börtönt, mert november 4–5-én tagja volt egy székesfehérvári fegyveres csoportnak, amelyik megpróbálta felvenni a harcot a szovjetekkel. 1959-ben kegyelemmel szabadult. Egy év múlva ismét őrizetbe vették, hogy Márton Ferenccel bíróság elé állítsák november 4-i cselekményéért.
November 4-én a szovjetek nagy erőkkel lerohanták Székesfehérvárt, amit egyaránt indokolt a város katonai súlya (ott állomásozott a VI. lövészhadtest), közlekedési jelentősége, illetve az, hogy a katonák komolyan készültek a fegyveres védelemre, amit szabotázs akadályozott meg. A szovjetek felszólítás nélkül tüzet nyitottak több középületre, köztük a helyőrségi forradalmi tanácsnak otthont adó tiszti klubra. Az épület őrségét a székesfehérvári építő alakulatnak a forradalom idején felfegyverzett katonái adták. (Ilyen, fegyvertelen szolgálatra a valamilyen ok miatt megbízhatatlan fiatalokat hívták be.) Ennél az egységnél volt századparancsnok és a forradalmi katonatanács egyedüli tiszti rendfokozatú tagja Márton Ferenc hadnagy. Ez utóbbit a bíróság ellenforradalmi szervezet vezetéseként értékelte annak ellenére, hogy a forradalmi katonatanácsot felső parancsra alakították meg, és annak egyetlen konkrét cselekménye volt: szabadságra küldte a parancsnokot. A tiszti klubnál történtek hírére Márton hadnagy néhány katonával, köztük Szegvári Józseffel odament megnézni, hogy mi történt az embereivel. A tiszti klubot más alakulathoz tartozó honvédek is megközelítették, és egy idő után a magyar katonák tüzet nyitottak a páncélosok mellett lévő gyalogosokra. Két katona meghalt, két másik pedig megsebesült. Mivel a rendőrség mindkét vádlottat beismerő vallomásra kényszerítette, hiába tagadták a cselekményt a bíróságon, mindkettejüket bűnösnek találták gyilkosság bűntettében. A halmazati vádak miatt Mártont halálra, pertársát tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
Márton Ferencnek a tényállás és a minősítés megváltoztatására vonatkozó fellebbezését a katonai felsőbíróság elutasította, de azon az alapon, hogy noha ő volt a szovjeteket megtámadó csoport parancsnoka, a támadásra konkrét parancsot nem adott, büntetését tíz év börtönre szállította le. |