1922. 10. 12. Szombathely — 1958. 02. 05. Budapest
Születési név: Zsigmond Ármánd László
Foglalkozása a peres iratok szerint: kocsifelíró
Apja csendőr tiszthelyettes volt, a háború után internálták. 1943-ban mezőgazdasági technikumban érettségizett, és az Építőmesterek Ipartestületében kezdett hivatalnokként dolgozni, amikor 1944 októberében behívták katonának. Alakulatával együtt kiment Németországba, 1945. májusig kitartottak. A hadifogságból 1945. szeptemberben tért haza, a következő évben népellenes bűntett vádjával három év fegyházra ítélték – a vádirat szerint felesküdött Szálasira és nyilas karszalaggal járt. Büntetését kitöltötte. Szabadulása után több vállalatnál is dolgozott, 1955-től a Kelenföldi pályaudvaron lett kocsifelíró. Megnősült, két gyermeke született, az egyik hatéves, a másik másfél hónapos volt a tárgyalás idején. A forradalom alatt tagja lett a munkahelyén alakult munkástanácsnak, és bár néhány napig szolgált a VII. kerületi nemzetőrségben, egyetlen akcióban sem vett részt.
A periratok szerint Sörös Imre szervezte be ellenálló és hírszerző csoportjába. Együtt kerestek a Bakonyban ellenállókat – a hírek szerint több ezren bujkáltak a hegyekben, a valóságban legfeljebb néhány fő. Egy alkalommal egy levél kézbesítésében segített, de amikor Sörös tartálykocsit kért tőle embercsempész akcióihoz, a kérést megtagadta. 1957 februárjában megkereste Renner Péter, hogy bevonja egy illegális szervezkedésbe, illetve információkat szerezzen tőle a Magyarországon állomásozó szovjet katonai erőről. Zsigmond segítséget ígért, és Rennertől kapott egy rejtjelkulcsot, amelynek segítségével tartani szerették volna a kapcsolatot. A szovjet csapatokról szerzett információkat eljuttatta Rennerhez.