Zajgóvári Á. Károly a forradalom napjaiban az ökumenikus Keresztény Magyar Párt (KEMP) megalakításának kezdeményezője és a párt vezetője, programjának összeállítója volt, ez alapján minősítette cselekményét a bíróság államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésének és vezetésének. A KEMP-et az ítéletben reakciós ellenforradalmi csoportosulásnak nevezték, amelynek fő célja a kapitalista restauráció volt, és programjába csupán azért vett fel szociális követeléseket, hogy ellenforradalmi céljai eléréséhez tömeget tudjon maga mögé sorakoztatni. Ezzel szemben a KEMP programjában egyetlen olyan pont sem volt, amely az államrend alapvető megváltoztatására vagy a szocialista berendezkedés megszüntetésére irányult volna, a november 1-jén összeállított programtervezetből pedig már a másnapi ülésen törölték a legélesebb követeléseket (kilépés a Varsói Szerződésből, osztrák típusú semlegesség). A politikai berendezkedést illetően 1945-höz akartak visszatérni, követelve a pártok működésének engedélyezését és a szabadságjogok biztosítását. Gazdasági téren a program 1945-nél radikálisabb volt: 50 holdban szabta meg a magánbirtok felső határát (az 1945-ös földtörvény 100 holdat engedélyezett), az iparban pedig az államosított tulajdon társadalmasítását javasolta: a részvénytársasággá alakuló üzemek részvényeinek 75%-a a dolgozóké, 25%-a pedig az államé legyen. Kiemelkedően progresszív javaslat volt a minimálbér bevezetésére irányuló, ugyanakkor a párt nemcsak a szabad vallásgyakorlás és a katolikus egyház autonómiájának helyreállítását követelte, hanem a kötelező vallásoktatás visszaállítását is.
A párt tevékenysége a megalakuláson túl nem állt többől, mint a program elkészítése, a megalakulás bejelentése a Belügyminisztériumban, kapcsolatfelvételi kísérlet a történelmi egyházak vezetőivel, illetve képviselőinek jelenléte a Fővárosi Nemzeti Bizottság ülésein. Ez utóbbi alapján állapította meg a bíróság Zajgóvári bűnösségét az alkotmányos közigazgatási szerv, a tanács megszüntetésében. November 4-én, a szovjet csapatok támadásának hírére Zajgóvári azonnal értesítette társait, hogy a párt befejezi tevékenységét.
A jogi végzettségű és október 23. előtt ügyvédként praktizáló Zajgóvári a perben ez alapján hivatkozott arra, hogy nem vádolható államrend megdöntésére irányuló szervezkedéssel, mert november 4-én minden politikai tevékenységet abbahagyott, a vád tárgyává tett cselekménytől elállt. Ezt a bíróság arra hivatkozással utasította vissza, hogy cselekményét „csak kényszerítő körülmények hatására hagyta abba”.
Az elsőfokú ítélet ellen a védelem és a vádhatóság is fellebbezett, a másodfokon eljáró népbíróság az utóbbinak adott igazat. Borbély János tanácselnök nagy súllyal vette figyelembe, hogy Zajgóvári akkor lépett a színre, „amikor az ellenforradalom október 30. után már nyíltan és álarc nélkül lépett fel”, vagyis nem tekinthető megtévesztett embernek, hanem tudatos ellenforradalmár, akire a törvény teljes szigorával kell lesújtani. |