| Tutsch Józsefet először 1956. december 19-én vették őrizetbe, de 1957. április 11-én szabadlábra helyezték. Egyes források szerint együttműködés ígéretével szabadult, de mivel nem adott jelentéseket, megindították ellene az eljárást. Az 1958. augusztus 26-án kelt vádiratban még tizenegy vádlott szerepelt, de a perben csak nyolcan álltak bíróság elé, a többiek ügyében katonai bíróság ítélkezett. Tutsch ügyét eredetileg együtt tárgyalták volna a más pestimrei felkelők, Szántó Farkas Béla és társai ellen indított eljárással, de Tutschot elhúzódó elmemegfigyelése miatt végül külön álltak bíróság elé. A per része volt a pestszentlőrinci ellenállókkal és a Köztársaság téri ostrommal kapcsolatos megtorlásnak is. Tutsch ugyanis a vádak szerint részt vett a pártház elfogott védőinek bántalmazásában és meggyilkolásában, de a vádból a tárgyaláson csak annyi nyert bizonyítást, hogy egy államvédelmist megrúgott, egyet pedig a puskájával meglökött.
A Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. május 7-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezése és vezetése, tettestársként elkövetett gyilkosság, bűnsegédként elkövetett többrendbeli, pontosan meg nem határozható számú gyilkosság és gyilkossági kísérlet, valamint társadalmi tulajdon sérelmére ismételten, bűnszövetkezetben elkövetett lopás és sikkasztás vádjával halálra ítélte. Társai öt és tizenöt év közötti büntetéseket kaptak, egy vádlottat bizonyítottság hiányában felmentettek.
Tutsch legsúlyosabb bűncselekményének Köztársaság téri tevékenységét tekintette a bíróság. Egy fényképen is szerepel, amely annak ellenére volt terhelő bizonyíték, hogy csak annyi látható rajta, amint az egyik elfogott védő mögött áll, csővel felfele tartott puskával. Az ítélet terhére írta, hogy egy társával „együtt nézték végig a bestiális kínzásokat és akasztásokat, és jelen voltak akkor is, amikor ezeket az eseményeket, illetve cselekményeket külföldi riporterek fényképezték”. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények alapját részben azon esetek képezték, amikor csoportjának – elismervény ellenében – élelmet vételezett különféle üzletekből.
November 8-án egy összecsapás során társaival együtt lelőttek egy szovjet katonát. Ez volt a gyilkossági vád alapja, noha a bíróság kiemelte, hogy „kinek a fegyveréből kilőtt lövedék találta el a szovjet katonát, azt megállapítani nem lehetséges”. Ennek nem volt büntetőjogi jelentősége, hiszen a korabeli gyakorlatnak megfelelően a bíróságok eleve vélelmezték, hogy minden „ellenforradalmár” előre megfontolt gyilkossági szándékkal vett részt a tűzharcban, így mindegyikük tettesnek minősült.
Tutsch ügyvédje sikertelenül igyekezett elérni, hogy védencét beszámíthatatlannak nyilvánítsák. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. szeptember 22-én elutasította a fellebbezését, a bírói tanácsból alakult kegyelmi tanács nem javasolta kegyelemre. Két nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki. |