A megtorlás idején törekedtek bíróság elé állítani azokat, akiket felelőssé lehetett tenni olyan fegyveres harcért, amelynek szovjet részről halálos áldozatai voltak. Ezen perek vádlottjait gyilkosság vagy – mivel általában nem sikerült bizonyítani, hogy konkrétan kinek a lövése okozott halált – gyilkosság kísérlete címén ítélték el. Erre példa a rákoscsabai nemzetőrök vezetője, Válóczy István főhadnagy és társai elleni eljárás.
A Műegyetemet végzett Válóczy főhadnagy a forradalom kitörésekor évi rendes szabadságát töltötte. Miután a honvédelmi miniszter a rádión keresztül utasította az alakulatuktól távol lévő tiszteket, hogy csatlakozzanak a lakóhelyükön szervezett nemzetőrséghez, Válóczy a rákoscsabai rendőrőrsön működő egységnél jelentkezett, s a parancsnok katonai tanácsadója lett. A nemzetőrök fő feladata a közrend fenntartása volt, de Válóczy révén jelentős mennyiségű fegyvert is kaptak Budapestről, illetve a rákoskeresztúri rendőrkapitányságról. November 3-án létszámuk megközelítette a száz főt.
A külső kerületek nemzetőrségeinek feladataik közé tartozott megakadályozni a szovjet csapatok visszatérését, így november 4-én a szovjet támadás hírére Válóczy főhadnagy felfegyverezte a harcra jelentkező civileket, és nekik, valamint a nemzetőröknek kijelölte a harcálláspontokat. Ekkor jelentkezett a nemzetőrségen a majdani per két halálra ítéltje, Kalina János honvéd, aki október 30-án elhagyta budaörsi alakulatát, illetve Kőtelepi Lajos, akit a forradalom szabadított ki a Kozma utcai börtönből. Egy közeli vegyi üzemből Válóczy nagyobb mennyiségű robbanóanyagot vételezett a páncélosok elleni harchoz, s nagy részét kiosztotta a fegyvereseknek. Kevéssel dél után emberei megtámadtak a főutcán két szovjet tehergépkocsit. Az egyik el tudott menekülni, de a másikat kilőtték, majd tűzharcot folytattak az út menti árokba menekült katonákkal, akik közül hárman életüket vesztették. Válóczy nem vett részt a fegyveres összecsapásban, de Kalina és Kőtelepi igen. Az ütközet után a csoport szétszéledt.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy Válóczy katonai tanácsadóként irányítója volt a rákoscsabai nemzetőrségnek, ezért az államrend elleni szervezkedés vezetésében mondta ki bűnösnek, helyben hagyva az elsőfokú ítélet másik passzusát, amely szerint a fegyveres ellenállás megszervezésével bűnsegédként bűnös gyilkosságban is. Annak ellenére, hogy Kalina és Kőtelepi nem volt tagja az ellenforradalmi szervezetnek tekintett nemzetőrségnek, a bíróság cselekményüket szervezkedésben tevékeny részvételnek, valamint gyilkosságnak minősítette, de az első fokon kiszabott halálbüntetést életfogytig tartó börtönre enyhítette. |