Perek

Perek: 30 / 275

Bokros Imrét 1956. november 9-én helyezték előzetes letartóztatásba. 1957 tavaszán a forradalom kazincbarcikai eseményei kapcsán, majd első és másodfokon egyaránt életfogytiglani börtönre ítélték. A peres iratok szerint a kazincbarcikai építőipari vállalatnál segédmunkásként dolgozó Bokros már október 25-én, az üzemi munkástanács megalakulásakor fegyveres ellenállásra buzdított, a következő napokat azonban miskolci lakásán töltötte. November 4-én visszatért Kazincbarcikára, és belépett a nemzetőrségbe. A forradalom idején a város irányítását a legnagyobb üzem, a Borsodi Vegyi Kombinát munkástanácsa látta el, az általa felügyelt nemzetőrség magába olvasztotta az üzemi őrséget. Fegyvereket a rendőrségtől kaptak. November 7-én Bokros két – az eljárásban nem azonosított – társával a munkásszállón verbuvált, csaknem harminc főből álló csoport élén előbb a helyi rendőrőrsön, majd a vegyi kombinát gyárőrségétől szerzett jelentősebb mennyiségű fegyvert. A gyár előtt igazoltatták egy arra járó busz utasait, és lefegyverezték a köztük lévő rendőr hadnagyot. A csoport ezt követően egy közeli tanyán húzódott meg, az ítéleti tényállás szerint azért, hogy az ott bujkáló felkelőkkel együtt megszervezzék a fegyveres ellenállást. Mivel ott senkit sem találtak, másnap visszatértek a városba élelemért. Miután Bokros eredménytelenül próbált informálódni a felkelők hollétéről, néhány társával egy borospincében rejtőzött el. Társai hamarosan elváltak tőle, majd miután elfogták őket, felfedték Bokros tartózkodási helyét. Bokrost az állítólagos csoportból egyedüliként állították bíróság elé. Az eljárás alatt mindvégig tagadta, hogy a csapat vezetője lett volna. A bírósági ítélet arra hivatkozott, hogy mivel jóval idősebb volt társainál, az eseményeket ő irányította, és „megtévesztette” a fiatalokat.