| Az ügy középpontjában a Soltész Jenő vezette Keresztény Front tevékenysége állt, a vád a „klerikális reakció ellenforradalmi jellege” mellett elsősorban azt kívánta bizonyítani, hogy a forradalom napjaiban nem pusztán spontán pártalakulatok jöttek létre, hanem hosszú évek óta szerveződő, részletes politikai programmal bíró csoportosulások léptek a szélesebb nyilvánosság elé. Ilyennek tekintették az 1947–1948-ban Soltész – a Földművelésügyi Minisztérium akkori alkalmazottja – szellemi irányításának égisze alatt alakult Keresztény Frontot, a korporativista, a munkaadók és munkások közös szervezetbe tömörítésén alapuló államkoncepció hazai képviselőjét, amely ugyan a vád tárgyává tett időszakban, a forradalom alatt jelentéktelen szerepet játszott, azonban részletesen kidolgozott programmal rendelkezett. 1956-ban a Keresztény Front a többi keresztény párttal egységben kívánt fellépni, ez a törekvése azonban kudarcot vallott. A karizmatikus Soltész a mozgalmába elsősorban ismertségi köréből választott tagokat, a tagság kritériuma a vallásosság, a megbízhatóság, a titoktartás és az általános értelmi képességek voltak. A szervezet állandó kapcsolatban állt Mindszenty József bíborossal, egyebek mellett emiatt is került az államvédelem látókörébe már 1953-ban.
Soltészt és társait 1956 nyarán helyezték először előzetes letartóztatásba, végül a forradalmárok szabadították ki őket. A peres iratok szerint a szervezet tagjai szabadulásuk után, 1956. november 1-jén a Parlamentben kértek engedélyt a Keresztény Front nevű párt megalakítására, ahol Soltésszal azt közölték, hogy engedélyre nincs szükség. Mindszentyhez ugyan nem sikerült bejutniuk, a rádióban azonban beolvasták a párt megalakulásáról és a keresztényi alapon álló koalíció létrehozásáról szóló röpcéduláikat. A szervezet néhány tagja igyekezett megszerezni a Legfőbb Ügyészségtől az 1956 nyarán folyt eljárás iratanyagát, azonban nem jártak sikerrel. Kapcsolatot kerestek a forradalmi ifjúsággal, a katolikus pártokkal és az amerikai nagykövetséggel is. A vád a szervezetet működése, céljai és személyi összetétele alapján is azonosította az „ellenforradalommal”. Az elsőfokú bíróság Soltészt és a másodrendű vádlottat, Szigeti Imre római katolikus papot nyolc év börtönre ítélte, vádlott-társaikat egy-három év közötti börtönnel sújtották. A legsúlyosabb büntetést, tizenöt év börtönt, a szintén katolikus pap, Füstös Antal szenvedte el. A viszonylag enyhe ítéleteket a bíróság azzal indokolta, hogy a Keresztény Front célját törvényes, békés eszközökkel kívánta elérni, a vádlottakat nagyfokú ember- és „tévesen értelmezett hazaszeretet” hatotta át. A másodfokú bíróság a Keresztény Front tevékenységét szigorúbban, egyértelműen szervezkedésként ítélte meg, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottak emberszeretete és a szabad vallásgyakorlás követelése csupán a népi demokrácia megdöntését célozta. Emiatt Soltész Jenő és Szigeti Imre főbüntetését életfogytiglanra súlyosbította. |