A per vádlottjai egy kivétellel október 26-án szabadultak az oroszlányi büntetés-végrehajtási munkahelyről. A rabok többsége Budapestre indult, de akkor még nem jutottak be a városba, egy részüket a Petőfi Katonai Akadémia növendékei, másokat az Ady-ligeti határőrök vettek őrizetbe. Egy kisebb csoport, köztük Tóth János, eljutott Nagykovácsiba. Felvették a kapcsolatot a községben akkor már működő nemzetőrséggel, és felszólították az Ady-ligeti határőröket, hogy álljanak a felkelés mellé, vagy adják át a fegyvereket. Miután követeléseiket visszautasították, megtámadták a laktanyát, de a túlerő elől visszavonultak. Mivel tartottak a határőrök ellentámadásától, elhagyták Nagykovácsit. Átmentek Pilisszentivánra, ahol csatlakoztak a Rusznyák László vezette fegyveresekhez. Október 31-én velük jöttek be a városba, és beléptek a Széna téri nemzetőrségbe.
A következő napokban államvédelmi tisztek felkutatásában és őrizetbe vételében vettek részt, amit a bíróság fegyveresen elkövetett személyes szabadság megsértéseként rótt a vádlottak terhére (az ilyenkor szokásos lopási váddal), illetve mindannyiukat bűnösnek mondta ki államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételben. A bányászbrigád november 2-án Bécsbe indult, egyes vallomások szerint fegyverért, elsősorban páncélelhárító fegyverekért, mások szerint gyógyszerért, többen pedig azt vallották, hogy pusztán kíváncsiságból. A legvalószínűtlenebb ok a fegyverszerzés (amit a legtöbben vallottak), mert november 2-án már és még semmi okuk nem volt fegyverkezni. Bécs helyett Győrön át csak Szombathelyig jutottak, november 4-én hajnalban ott vették őket őrizetbe a szovjet csapatok, és deportálták Ungvárra az egész társaságot.
Tóth János azért kapott társainál jóval súlyosabb ítéletet, mert őt egy zavaros, nem elégségesen bizonyított és ellentmondásosan rekonstruált történet miatt gyilkosság kísérletében is bűnösnek mondta ki a bíróság. Eszerint november 1-jén a Széna tér közelében agyonlőtt valakit, aki előzőleg rálőtt a Maros utcai bázis felé tartó bányászbrigádra. A tárgyaláson Tóth visszavonta a rendőrségen tett beismerő vallomását. Kényszerre hivatkozott, és arra, hogy megfenyegették: nemcsak ellene valló társaival fogják szembesíteni, hanem „be fogják hozni a sértettet, aki haslövést kapott, és majd a szemembe fogja mondani, hogy én lőttem rá”. Az ítéletbe emelt verzió szerint az áldozat fejlövést kapott, és azonnal meghalt. Tóth bűnösségének igazolásaként az ítélet tárgyi bizonyítékra is hivatkozott, noha az nem került a bíróság elé, csak tanúvallomásokban szerepelt. |