A megtorlás idején több súlyos ítélettel záruló per folyt a pesterzsébeti felkelők ellen, elsősorban a november 4-i és azt követő harcok miatt. Jelen ügy szorosan kapcsolódik a Gyergyói Ferenc és társai elleni eljáráshoz, mivel nekik ugyancsak a 47. számú rendőrőrsön volt a bázisuk, és november 4. után a két csoport fuzionált, de legalábbis alkalmilag együttműködött.
A per vádlottjainak többsége nemzetőr volt a 47. őrsön, mások a novemberi fegyveres harc vagy egy november 7-én szervezett rendfenntartó egység tagjaként kerültek bíróság elé. Az ügyben tárgyalt legfontosabb cselekmény egy szovjet egység november 6-án történt megtámadása volt, amelynek során megállítottak két szovjet tehergépkocsit és egy katonai mentőautót, kiszabadítottak tíz magyar foglyot, és foglyul ejtettek három szovjet katonát. Az ítélet szerint az összecsapásban három szovjet katona vesztette életét.
Noha a megtorlás pereiben a bíróság általában törekedett arra, hogy a nyomozati szak végeredményének megfelelő ítéletet hozza, ezúttal az elsőrendű vádlott kapta a legalacsonyabb büntetést, a hat hónap börtön érdemben felmentésnek tekinthető. Ezt Viniczay részben rendőrségi kapcsolatainak köszönhette (segédrendőrként szolgált a forradalom előtt, és utána is, egészen 1957. márciusig), másfelől annak, hogy az eljárásban nem sikerült ellenforradalmi tevékenységét bizonyítani: végindítványában az ügyész ejtette az ellene emelt vádat.
Az elsőrendű vádlott enyhe ítéletével éles ellentétben áll a kilencedrendű vádlott, Vetési József súlyos ítélete. Vetési zöldség-gyümölcs szállítóként dolgozott, ennek következtében több helyen szemtanúja, néhol kevéssé jelentős cselekvője volt az eseményeknek. Október 23-án embereket vitt a Sztálin szobortól a rádió épületéhez, 30-án a sebesültek mentésébe kapcsolódott be a Köztársaság téren. Egy éjszakát volt a Práter utcai iskolában, részt vett egy államvédelmi tiszt lakásán tartott házkutatásban, és november 6-án a harc idején fegyveresen ott volt a Nagykőrösi úton. Mindezek alapján a bíróság nemcsak ellenforradalmi szervezkedésben való tevékeny részvételben állapította meg bűnösségét, hanem az államvédelmi tiszt sérelmére elkövetett rablásban is. Bár nem tudták elégségesen bizonyítani, hogy a Nagykőrösi úton részt vett a fegyveres harcban, mégis megállapították bűnösségét három rendbeli gyilkosságban bűnsegédként. A büntetés kiszabásakor pedig a bíróság nem azt indokolta, miért ítélte a legsúlyosabb börtönbüntetésre, hanem hogy miért tekintett el a halálbüntetéstől, miközben arra az ügyész nem tett javaslatot végindítványában.
A jelek szerint Vetési József két körülmény miatt kapta kiemelkedően súlyos ítéletét. Egyfelől többszörösen büntetett előéletű volt, és noha bűncselekményei önmagukban jelentéktelenek voltak (lopás, árdrágító üzérkedés stb.), együtt mégis bűnözőnek mutatták. Másfelől az egész eljárás során (sőt utána, a börtönben is) határozottan tagadta bűnösségét, magát teljesen ártatlannak vallotta, az utolsó szó jogán felmentését kérte. Többször durván támadta a tanácsvezető bírót, aki fegyelmi büntetésekkel fenyítette (sötétzárkával, szigorított zárkával stb.), a tárgyaláson megvonta tőle a szót stb. Mikes István – akit a büntetését töltő Vetési fel is jelentett – az ítélettel személyes bosszút állt a rajta esett sérelmekért.
Az ítélet ellen csak Vetési és védője fellebbezett, de mivel a népbírósági törvényerejű rendelet lehetővé tette a büntetés súlyosítását arra irányuló fellebbezés nélkül is, a másodfokú tárgyalás kezdetén visszavonták a fellebbezést. A magát mindvégig teljesen ártatlannak állító Vetési József csak az utolsó ötvenhatosok között, 1974-ben szabadult. |