| Az ügy középpontjában a forradalom idején történt fogolyszabadulások, elsődlegesen a főváros legnagyobb börtönében, az akkor Budapesti Országos Börtönben (közismert nevén a Gyűjtőben) történtek álltak. A Legfőbb Ügyészségen 1956. október 30-án alakult meg a forradalmi bizottmány, amely célul tűzte az október 23-a után őrizetbe vettek szabadítását, illetve a politikai perekben elítéltek és az ügyészi kar felülvizsgálatát.
A szabadítás már másnap megkezdődött, azt ügyészek és az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság küldöttei intézték. Hamis tehát az ítéletnek az a megállapítása, hogy ez az elsőrendű vádlott kezdeményezésére történt. Este öt harckocsival újpesti nemzetőrök és honvédek is megjelentek a börtön előtt, hogy fegyveres erővel szabadítsák ki a rabokat. Erre már nem volt szükség, de (Emericzy és Moór József mellett) komoly szerepük volt a folyamat felgyorsításában és forradalmasításában. Átvették az őrséget, és az ő kezdeményezésükre alakult meg a Politikai Foglyok Forradalmi Bizottsága.
Október 31-én a szabadítás szigorú rendben, az általános szabályok szerint folyt. A bizottság a börtönben található iratok alapján döntött az egyes ügyekben. A kiszabadultak megkapták börtönbeli keresményüket és letétbe helyezett holmijaikat. A háborús bűncselekmény címén elítélteket nem engedték el, nekik azt tanácsolták, hogy a Legfőbb Ügyészségnél kezdeményezzék ügyük felülvizsgálatát. Másnap estig az arra érdemesnek tartott politikai elítéltek visszanyerték szabadságukat, és megkezdődött a köztörvényes elítéltek ügyének felülvizsgálata.
Emericzy Kálmánt egy rémhír nyomán hozták kapcsolatba a fogolyszabadítással. Elterjedt ugyanis, hogy a Gyűjtőben őrzöttek egy részét (köztük sógorát és több ismerősét) átszállítják a Váci Országos Börtönbe. Ennek megakadályozása érdekében kereste fel a jogász végzettségű, de egy szövetkezetbe bedolgozó Emericzy Tildy Zoltánt, a Nagy Imre-kormány államminiszterét, aki egyetértett a politikai elítéltek kiszabadításával. Erről Emericzy még aznap este nyilatkozott a Szabad Kossuth Rádió munkatársának, aki interjúkat készített az Országházban. Másnap, feltehetően Tildy ajánlására, felkereste a kisgazdapárt aznap újjáalakuló VI. kerületi szervezetét, hogy támogatást szerezzen a rabok szabadításához, és telefonon felvette a kapcsolatot a Legfőbb Ügyészség Forradalmi Bizottmányával. Onnan tájékoztatták, hogy a szabadítás már folyik. Nem kezdeményezte, csupán felgyorsította a folyamatot.
A Fővárosi Bíróság népbírósági tanácsa Emericzyt szervezkedés vezetéséért tizenöt év, Moórt szervezkedésben való tevékeny részvételért tíz év börtönre ítélte. Moór ítéletében nagy súlyt kapott előélete. A periratok szerint korábban kiterjedt nyilas kapcsolatokkal rendelkezett, tagja volt egy SS-alakulatnak, 1945 után pedig a kisgazdapárt Sümeg járási titkára lett. Miután a pártból 1948-ban kizárták, több eljárás indult ellene antiszemita és szovjetellenes izgatás címén. A jogász végzettségű Emericzy esetében a személyes motiváció és a vád tárgyává tett cselekmény kezdeményezése volt súlyosító körülmény.
A Legfelsőbb Bíróság azzal az indokkal, hogy Emericzy a szervezkedésnek nemcsak vezetője, hanem kezdeményezője is volt azáltal, hogy a fogolyszabadítás mielőbbi megkezdésének szükségességéről meggyőzte a kisgazdapárt vezetőit, büntetését életfogytiglani börtönre súlyosította. Miután Moór a fellebbezését visszavonta, első fokon kiszabott büntetése jogerőre emelkedett. A legfőbb ügyész törvényességi óvása után azonban a Legfelsőbb Bíróság 1958 augusztusában tizenöt évi börtönre súlyosította ítéletét, arra hivatkozással, hogy az elsőfokú ítélet nem vette kellően figyelembe háború alatti tevékenységét, ezáltal a társadalomra való veszélyességét, ahogy azt sem, hogy a forradalom idején szabadultak közül sokan csatlakoztak fegyveres „ellenforradalmi” csoportokhoz. |