| A várpalotai bányászper országos viszonylatban is a megtorlás nagy ügyei közé tartozik. A per tárgyát kizárólag a városban október 26-án történtek adták, noha még a fegyverszünet bejelentése utáni napokban is folyt fegyveres harc a honvédség és a felkelők között.
Október 26-án a bányászok kezdték a tüntetést. Az kezdettől erőszakosabb volt, mint másutt, amit részint az magyaráz, hogy a köztörvényes elítéltek büntetésüket sokszor bányamunkával töltötték le, és a jó fizetés miatt szabadulásuk után többen bányászként dolgoztak tovább. Amellett, hogy összetörték a diktatúra jelképeit, és ledöntötték a szovjet emlékművet, feldúlták a háborúban elesett szovjet katonák sírjait is. A pártbizottság és a rendőrség elfoglalásával jelentős mennyiségű fegyverhez, köztük géppuskákhoz és golyószórókhoz jutottak hozzá. A pártházat védő katonák riasztólövéseket adtak le, majd parancsnokuk az emberek közé lőtt. Ennek csak egy sebesült áldozata lett, de elterjedt a hír, hogy ölik a népet, ami felkorbácsolta az indulatokat. A pártházat elfoglalók bántalmazták a tömegbe lövő tisztet és néhány pártfunkcionáriust, ami pedig úgy terjedt el, hogy agyonverték őket. Ez visszarettentette, és a felkelőkkel való együttműködésre késztette a fegyveres szerveket. Estére úgy-ahogy sikerült helyreállítani a rendet, honvédek és rendőrök felkelőkkel együtt cirkáltak az utcákon.
Ekkor haladt át a városon egy szovjet tehergépkocsi, amelyre felkelők tüzet nyitottak, mire a katonák visszalőttek, és továbbmentek. További szovjet csapatmozgások megakadályozása érdekében barikádot emeltek a főúton. Amikor Veszprém felől egy három tehergépkocsiból álló konvoj érkezett, csak az első kocsi tudott azon átjutni, a felkelők kilőttek egy benzint és egy lőszert szállító kocsit, tizenegy szovjet katona elesett. Az este folyamán még egy szovjet gépkocsit kilőttek, az azon utazó tiszt és sofőrje tisztázatlan körülmények között életét vesztette.
Noha a politikai rendőrség már 1956. novemberben megkezdte a nyomozást, az eljárásban nem sikerült pontosan rekonstruálni a történteket. A perbe fogottak igyekeztek külföldre menekült társaikra terhelni a vádakat, amiben a bíróság partner volt, így ugyanis könnyebben tudta az elvárt súlyos – három esetben a vádlott távollétében halálos – ítéleteket meghozni. A bíróság törekvésére rávilágít Bagyula Rudolf esete, akit a perben távollétében életfogytiglani börtönnel sújtották, majd miután az elsőfokú ítélet meghozatalát követően sikerült a nyomára bukkanni és őrizetbe venni, új eljárásban csupán négy és fél éves börtönbüntetést szabtak ki rá.
Annak ellenére, hogy az október 26-án történtek elég alapot kínáltak egy nagy perhez, a valóban lezajlott eseményeket ezúttal is hamis vádakkal fokozták: a felkelőket azzal is megvádolták, hogy megcsonkították a szovjet katonák holttestét, amire lehetőségük se nagyon volt, mivel azokat a szovjetek még aznap este elvitték. |