Perek

Vádlottak: 249 / 1734

1934. 12. 19. Miskolc

Foglalkozása a peres iratok szerint: gumijavító szakmunkás

Csizmadia János egy gyerekkori betegség következtében jobb lábát alig tudta mozgatni. 1956. október 26-án jelen volt a BM Borsod-Abaúj-Zemplén megyei főosztályának elfoglalásakor, amelyet követően egy pisztolyt és két doboz lőszert magával vitt. (A főosztályt ostrommal vették be a felkelők, az ott talált jelentős mennyiségű fegyvert és lőszert széthordták.) A forradalmat követő hetekben újabb pisztolyokat és lőszereket szerzett, ezeket szoba-konyhás lakásuk egyetlen szekrényének alsó polcán tartotta. December 13-án egy pisztolyt magához véve meglátogatta bátyját. A 17 órakor kezdődő kijárási tilalom ellenére este 9 óra tájban indult haza. Belebotlott egy rendőrjárőrbe, amely igazoltatta, megmotozta, és a nála talált pisztoly miatt letartóztatta. Ügyét a statárium hatálya alatt rögtönítélő bíróság elé utalták. A tárgyaláson azzal védekezett, hogy a fegyvert önvédelemből tartotta magánál, mert sötétedés után rossz volt a közbiztonság a városban. A bíróság azonban az igazoltatást végző rendőr százados vallomását fogadta el, aki azt állította, hogy gyanúja szerint Csizmadia őt vagy a postánál őrt álló szovjet katonát készült megtámadni. „Én akkor, pillanatok alatt átgondolva a helyzetet, arra gondoltam, hogy az ismeretlen személy fegyver után nyúl, aki engemet vagy pedig a szovjet elvtársat akarja lelőni, aki száz méterre teljesített szolgálatot a nagypostánál. Én, felismerve ezen komoly és veszélyes helyzetet, elszántam magamat, hogy az ismeretlen személyt megmotozom” –vallotta a tárgyaláson. A hadbíróság nem vizsgálta, hogy Csizmadia csak jelen volt a főosztály elfoglalásakor, vagy részt is vett abban. Az eljárás a fegyverrejtegetésre koncentrált, annak vádjával szabták ki az életfogytiglani börtönbüntetést. A Legfelsőbb Bíróság elnöke 1957 elején törvényességi óvást emelt, mert álláspontja szerint az ítélet törvénysértő volt. A vonatkozó jogszabályok alapján ugyanis huszadik életévét betöltött vádlottal szemben statáriális eljárásban csak halálbüntetés vagy tíztől tizenöt évig terjedő börtön volt kiszabható, életfogytiglan nem. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának tanácsa a törvényességi óvást alaposnak találta, és Csizmadia börtönbüntetését tizenkét évre szállította le.