| Iván Kovács Lászlót 1957. március 18-án helyezték előzetes letartóztatásba. Mind származása (apja a Magyar Királyi Honvédség törzsőrmestere volt), mind pedig a forradalomban betöltött szerepe miatt a megtorlás kiemelt célpontja lett. 1956. október 25-én, de legkésőbb másnap már ő volt a Corvin közi felkelők vezetője, igaz, november 1-jén leváltották, majd le is tartóztatták, mivel Maléter támogatójaként árulónak vélték. Az ellenállást a fegyveres harc leverése után is folytatta: röpcédulákat készített, Maléter kiszabadítását tervezte, engedély nélkül pártot (Turul Párt) kezdett szervezni. Röpcéduláin az MSZMP ellen agitált, és sztrájkra hívott. 1957. március 12-én vették őrizetbe. A nyomozás során az ügyében tanúként hallgattak ki több, más ügyben eljárás alá vont forradalmárt, többek között a később kivégzett Szirmai Ottót és Angyal Istvánt is. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya július 2-án zárta le a nyomozást.
A Pest Megyei Bíróság 1957. augusztus 22-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával halálra ítélte Iván Kovácsot. Bár a vádpontok között nem szerepelt, az ítéletben kiemelték, hogy fegyvert és lőszert is rejtegetett, valamint „Bécsből érkező ügynökökkel találkozott”, és több nyugati ország követségével is kapcsolatot tartott fenn. Súlyosító körülménynek számított, hogy kapcsolatban állt Nagy Imrével, valamint az is, hogy a fegyveres harc elültével is folytatta az ellenállást. Nincs nyoma, hogy a bíróság enyhítő körülményként figyelembe vette volna az általa a foglyokkal (a szovjet katonákkal és az államvédelmi tisztekkel) szemben tanúsított tisztességes, emberséges bánásmódot. Az egyik volt fogoly, egy rendőr főhadnagy szeptember 12-én írásban nyilatkozott arról, hogy Iván Kovács végig igyekezett elkerülni a vérengzést, és célja minél több ember megmentése volt. Két társára, akik röplapjait terjesztették (egyikük a menyasszonya volt) nyolc, illetve hat év börtönt szabtak ki.
A Legfelsőbb Bíróság 1957. december 27-én elutasította Iván Kovács és társai fellebbezését. Az ítéletben kiemelték, hogy bírákat és ügyészeket is megfenyegettek/megtámadtak volna – a neveiket már elkezdték összeírni a Budapesti Fővárosi Bíróságon. A Turul Párt szervezésével kapcsolatban megállapították, hogy Iván Kovács annak megalapításába részben azért vágott bele, hogy a „forradalmár »hírnevén« ejtett csorbát kiküszöbölje [sic!]”, ugyanakkor még az a körülmény sem térítette le „bűnös útjáról”, hogy november 4-én a saját társai tartóztatták le. Kegyelmi kérvényét az ítélet kihirdetésének másnapján elutasították. 1957. december 30-án, a Budapesti Országos Börtön udvarán végezték ki. |