| Cserbakői Endre október 26-án állt be a Széna téri felkelőkhöz. Fegyvere nem volt, a barikád építésében segédkezett, majd csatlakozott egy felderítésre induló csoporthoz. Később a bölcsész nemzetőrség, egyben az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság tagja lett. Utóbbi kapcsolattartónak nevezte ki a Petőfi Katonai Akadémiához.
A november 4-én kezdődő harcokban nem vett részt, de 6-án kapcsolatba került az akkor már a Központi Statisztikai Hivatal épületébe visszahúzódott Széna téri fegyveresekkel. Ott ismerkedett meg az ápolónőként segédkező Wiszt Mártával. Miután Szabó bácsi fegyveresei visszavonultak a budai hegyekbe, Cserbakői és Wiszt utánuk ment, de mire kiértek a Szakszervezetek Országos Tanácsának pesthidegkúti üdülőjébe, a Széna tériek már továbbálltak. Pesthidegkúton találkoztak a felkelőcsoport egyik tagjával, Bedő Bélával és annak Helga nevű lányával (más források szerint ismerősével). Zavaros vallomások szerint éjszaka Bedő ki akarta őket rabolni, de ezt megakadályozták. Másnap a Széna tériek egy kisebb csoportja visszatért az üdülőbe. Bedőt árulással vádolták, és közölték Cserbakőivel, hogy Szabó bácsi megparancsolta: Bedőt „vezessék elé, s ha ez nem lehetséges, akkor végezzék ki”. A férfit kihallgatták, majd bezárták az egyik szobába, ahol később a fegyveresek vezetője agyonlőtte. Cserbakői eközben a lépcsőfordulóban állt őrt karabéllyal a kezében. A Széna téri fegyvereseket a rendőrség nem tudta felderíteni, Bedő haláláért ezért Cserbakői Endrét és Wiszt Mártát vonták felelősségre.
Az elsőrendű vádlottat két nappal a gyilkosságot követően, rákospalotai lakása előtt vették őrizetbe. A kerületi kapitányság vezetője szerint előállítását követően nemcsak arrogánsan és fenyegetően viselkedett, hanem a bűnjelként lefoglalt pisztolyával megpróbálta őt lelőni. Még aznap átadták a szovjet szerveknek.
Az ügyet 1957. február 8-án gyorsított eljárásban kezdte tárgyalni a fővárosi bíróság. Miután a tanács nem látta elégségesen bizonyítottnak Cserbakői részvételét a gyilkosságban, csupán fegyverrejtegetés miatt ítélte öt év börtönre. Wiszt Márta – azon a címen, hogy pszichikai segítséget nyújtott a gyilkossághoz – egy év börtönt kapott. Az ítélet ellen mindkét oldal fellebbezett. Az ugyancsak gyorsított eljárásban eljáró fellebbviteli bíróság a megállapított tényállást hiányosnak találta, és új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot. Cserbakőinek a tárgyaláson tanúsított magatartása hozzájárulhatott, hogy az első fokon ötvenhatos mértékkel enyhe ítélet után közel került a halálbüntetéshez. A tárgyaláson ugyanis kijelentette (és szavait látszólag szó szerint vették jegyzőkönyvbe): „Tekintettel arra, hogy Kádár János a Nagy Imre-kormányban is részt vett, nem tudta, hogy a »Kádár-kormány népellenes lesz«”.
A megismételt eljárásban a bíróság alaposan átírta a korábbi tényállást. Kihagyta a vádlottak és az áldozat személyes konfliktusát, és megállapította, hogy Cserbakői vezető szerepet játszott Bedő halálra ítélésében, amiben „kizárólag aljas anyagi indokok vezetették”.
Cserbakői mindvégig tagadta, hogy támogatta volna Bedő kivégzését. Ezt a bíróság kizárólag vádlott-társa (többször visszavont és módosított) rendőrségi vallomására alapozva állapította meg. Az az állítás pedig, hogy anyagi haszonszerzés vezette volna, teljességgel iratellenes, arra semmilyen bizonyíték nincs a perben. A bíróság Cserbakői bűnösségét fegyverrejtegetésben és gyilkosságban is megállapította, de az ügyész által kért halálbüntetés helyett életfogytiglani börtönre ítélte.
Az 1963. évi amnesztiával kiszabadult, de amikor bement a kerületi kapitányságra, hogy személyi igazolványt csináltasson magának, közölték vele, hogy tévesen engedték el, és visszavitték a börtönbe, s 1970-ben még a büntetését töltötte. |