A Blaski József és társai elleni per másodrendű vádlottjaként halálra ítélt Mansfeld Pétert 1958. február 19-én helyezték előzetes letartóztatásba. Mansfeld lett a forradalmat követő megtorlás legfiatalabb kivégzett áldozata. Az eljárás kezdetén a hat vádlott közül öt fiatalkorú volt. A „zűrös” hátterű, kisebb betörésekért, autólopásokért már elítélt fiatalok előélete (Mansfeld esetében ehhez társult a Széna téren vállalt szerepe) tökéletesen alkalmassá tette őket arra, hogy rajtuk keresztül demonstrálják az „ellenforradalom” és a köztörvényes bűnözők összefonódását. Mansfeld halálra ítélésének és kivégzésének legfőbb célja azoknak a fiataloknak az elrettentése volt, akik a „pesti srácok” nyomába léphettek volna. Az eljárás során eleinte Blaski és társai 1958-ban elkövetett köztörvényes cselekményeit vizsgálták, a szervezkedési szál csak később kapott nagyobb hangsúlyt.
A Budapesti Fővárosi Bíróság 1958. november 21-én Mansfeldet a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint ugyanerre irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel, kétrendbeli gyilkosságra való szövetkezés, társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett lopás, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett rablás, robbanóanyag-, fegyver- és lőszerrejtegetés, csoportosulás útján elkövetett hatósági közeg elleni erőszak, személyes szabadság megsértése, veszélyeztetés, fogolyszökés bűntettében, valamint egyrendbeli személyi tulajdon sérelmére tolvajszövetségben elkövetett betöréses lopás, egyrendbeli személyi tulajdon sérelmére tolvajszövetségben elkövetett lopás és kétrendbeli személyi tulajdon sérelmére tolvajszövetségben elkövetett betöréses lopás kísérlete vádjával életfogytiglani börtönre ítélte. Súlyosító körülménynek tekintették, hogy cselekményeit a forradalom leverése után, „nyugati gengszterhez hasonló módon” követte el, és a bíróság külön kiemelte a szökési kísérleteit. Fiatal korát csak részben minősítették enyhítő körülménynek, miközben magát terhelő vallomásai egy részét kétkedve fogadták: a bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy Mansfeld több bűncselekményt átvállalt az elsőrendű vádlottól. A tárgyaláson tett vallomásában az általuk elrabolt rendőr igyekezett védeni a vádlottakat, tagadta például azt a vádat, amely szerint meg akarták gyilkolni. A Legfelsőbb Bíróság – Vágó Tibor által vezetett – Népbírósági Tanácsa 1959. március 19-én halálra ítélte Mansfeldet. Ezt leginkább azzal indokolta, hogy a fiú már tizennyolc évesen megrögzött bűnöző, akit az ellene indított büntetőeljárás sem tudott jó irányba terelni. Március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján, a Gyűjtőfogházban végezték ki.
A széles körben elterjedt nézettel szemben halálra ítélésével és kivégzésével nem kellett megvárni, hogy betöltse 18. életévét. Már a gyorsított eljárást 1957. januárban bevezető törvényerejű rendelet lehetővé tette kiskorú vádlott halálra ítélését és kivégzését, ha cselekményét a rendelet kihirdetése után követte el, és 16. életévét már betöltötte. Ezt a passzust a népbíróságot felállító törvényerejű rendeletbe is átemelték. Mansfeld Péter sorsa akkor pecsételődött meg, amikor ügyüket a fellebbezést követően a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa elé utalták. |