| Az ügy a Pest megyei járási székhely, Dabas és a járás forradalmi eseményeihez kapcsolódik. A község nemzeti bizottsága 1956. október 28-án alakult volna meg, de az ülést megzavarta egy, a szomszédos Sáriból érkezett fegyveres csoport, amely lövöldözve vonult végig a településen. Így csak másnap állt fel a községi nemzeti bizottság, ötfős intézőbizottságának Domián Ferenc, az egykori főszolgabíró is tagja lett. A Dabasi Járási Nemzeti Bizottság megalakítását a járási pártbizottság kezdeményezte, részint a rend fenntartása, de inkább saját hatalmának átmentése céljával. A testület élére a járási tanács oktatási osztályának vezetőjét helyezték, az érdemi vezetés azonban az általános ellenszenvnek örvendő Biksza Miklós járási párttitkár kezében maradt volna, mivel ő lett a járási nemzeti bizottság titkára. Október 30-án azonban ezt a szervet a községek küldöttei leváltották, új járási nemzeti bizottságot alakítottak, amelynek élére Domiánt választották.<br />
A járási nemzeti bizottság fő feladatának a rend helyreállítását, a közvagyon megóvását és a lakosság ellátásának biztosítását tekintette. Az alakuló ülésen többen felszólaltak a kommunisták ellen, az MDP Dabasi Járási Bizottsága ugyanakkor a párttagok védelmét kérte a pártfunkcionáriusokat ért erőszak, illetve a Kakucs és Bugyi községekben elkövetett gyilkosságok miatt (lásd Rizmajer József és társai, illetve Szmrek Benjámin és társai perét). Október 31-én elrendelték a rendőrség felfüggesztését és a fegyvereik leadását, egyúttal megalakult a járási nemzetőrség, amelynek parancsnoki teendőivel Király Lajos egykori honvéd alezredest bízták meg. Másnap a járási nemzeti bizottság feloszlatta az MDP és a DISZ valamennyi szervezetét, elrendelte vagyonuk leltárba vételét, s arról döntött, hogy a nem helyben lakó párttagok 48 órán belül hagyják el a községet. November 2-án felszólította a községeket, hogy szervezzenek nemzeti bizottságokat és nemzetőrséget, kezdjék meg a pártok újjáalakítását, indítsák újra az oktatást, valamint kimondták, hogy a téeszek ügyében a döntő szó a tagságot illeti. Ezeket az intézkedéseket az elsőfokú ítélet indoklása a „tőkés rendszer” visszaállítására tett kísérletnek minősítette. A november 4-i szovjet intervenció után két nappal Domiánék lefegyverezték a nemzetőrséget, és átadták a hatalmat Brecska Attilának, a járási pártbizottság másodtitkárának, aki Dabas szovjet fegyveres megszállásával fenyegetőzött.<br />
Az október 23-án hivatalban volt párt- és tanácsi vezetők – egyértelmű központi útmutatás híján – az intervenciót követően sem voltak képesek ellátni a feladataikat. Ezért november közepén, mint országszerte sok más helyen, Dabason is újjáéledtek a forradalom idején választott szervek, amelyek együttműködtek a régi vezetés azon tagjaival, akiket az emberek el tudtak fogadni. December 10-én még Domián vezette azt a járási küldöttséget, amely Gyón településen próbált egyezséget létrehozni a régi tanácsi tisztviselők és a forradalom napjaiban választott vezetők között. A gyóniak eredményesen védték meg választott vezetőiket, majd a feszült hangulatú tárgyalás után több falubeli a Domiánt Gyónra elkísérő Biksza Miklósra támadt, akit végül megöltek.<br />
Az osztályellenségnek tekintett Domiánt és Királyt első fokon életfogytiglani, másodfokon tizenöt év börtönre ítélték. A halálbüntetés mellőzését a bíróság azzal indokolta, hogy a forradalom leverése után mindketten a község javára tevékenykedtek. |