Orsokics György 1956 október 22-étől Kásád térségében a magyar–jugoszláv határ mindkét oldalán a vízlevezető csatornákat tisztította. Az ítélet szerint december 8-án a jugoszláv hírszerzés beszervezte, s december 20-án, a csatornatisztítás végéhez közeledve felszerelték egy rádió adóvevővel, és szolgálatai fejében előre tíz kiló sót, két liter petróleumot és fél kiló élesztőt kapott.
Az ítélet szerint Orsokics kétszer adott rádión keresztül jelentést, január 10-én és február 8-án. Február 18-án a hatóságok házkutatást tartottak nála, és miután megtalálták az adóvevőt, őrizetbe vették. Beismerte, hogy politikai és katonai vonatkozású információkat szolgáltatott ki a jugoszlávoknak, közölte velük, hogy Kásádon jól halad a pártszervezés, a parasztok meg vannak elégedve Kádárral, mert eltörölte (helyesen: nem állította vissza) a beszolgáltatást. A párt és a tanács élére az október 23. előtt is hivatalban volt funkcionáriusok kerültek vissza. Elmondta azt is, hogy a határőrség újra dolgozik, a magyar határőröket szovjet katonák segítik.
Miután a tárgyalásra beidézett tanúk azt vallották, hogy Kásádon ő volt az ellenforradalom vezetője – a nemzeti tanács elnökhelyetteseként ő űzte el a faluból a tanácstitkárt, verte szét a téeszt, és juttatta vissza a kulákoknak elkobzott javaikat –, az ügyész hűtlenség mellett államrend elleni szervezkedéssel is megvádolta, s halálbüntetést kért rá. A védelem indítványára a bíróság bizonyításkiegészítést rendelt el. Az újabb tanúk szerint (köztük volt a községi párttitkár is) Orsokics elnökhelyettesi pozíciójában érdemben semmit nem csinált, a tanácstitkár önként költözött el, a téesz szabályosan oszlott fel, és nem a kulákok kapták vissza javaikat, hanem mindössze egy internálásból visszatért férfi a két vaságyát, amit önhatalmúlag vittek el házából a rendőrök.
A tanúvallomások alapján az ügyész ejtette a szervezkedési vádat, de továbbra is halálbüntetést kért, majd fellebbezett az életfogytiglani ítélet ellen. Mivel ezt a másodfokú tárgyalás kezdetén visszavonták, a Legfelsőbb Bíróság csak a védelmi fellebbezést bírálta el. A védelem egyrészt arra hivatkozott, hogy az Orsokics által közölt adatok nem voltak jelentősek, amivel a bíróság egyetértett, de megállapította, hogy nem az adatok súlya, hanem a kémkedésre vállalkozás miatt helyénvaló a súlyos ítélet. Másfelől a védelem azt kérte, hogy a bíróság a büntetés kiszabásánál tekintsen el attól, hogy Orsokics cselekményét közhivatalnokként követte el, hiszen a csatornaőri beosztás csak formálisan tartozik oda. Ebben az esetben a legsúlyosabb büntetés tizenöt év börtön lehetett volna. Ezt a bíróság arra hivatkozva utasította vissza, hogy a vádlott közhivatalnoki beosztásának felhasználásával követte el a bűncselekményt, hiszen ha nem lett volna csatornaőr, át sem jutott volna a határon. |