Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Értelmiségi családban született. Apja gimnáziumi tanár, 1935-től pedig állami tisztviselő, anyja gyors- és gépírónő volt. Származása miatt két év után eltanácsolták a gimnáziumból, egy ideig csak segédmunkásként kapott munkát. 1952-ben bekerült a hadtáptiszti iskolára, de származása miatt onnan is kitették. 1953 februárjától a hadianyagot is gyártó Mechanikai Műveknél dolgozott segédmunkásként. Ekkor már rendszerellenes verseket írt, és ismerőseivel röplapokat készített–terjesztett. 1954. március 24-én koncepciós eljárásban a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése címén tíz év börtönre ítélték. 1956. október 27-én a Váci Országos Börtönből szabadult, ahonnan a felkelők az összes foglyot kiszabadították. Csatlakozott a VIII. kerületi nemzetőrséghez, hogy ennek révén igazolványt szerezzen. Nem merült fel adat arra, hogy részt vett volna a november 4. utáni harcokban. Az egysége november 9-ig közrendvédelmi szolgálatot adott, a tagok ekkor átadták a fegyvereiket a szovjeteknek, akik rövidesen elengedték őket. Tumbász ideiglenes szabadlábra helyezési papírt kapott a bíróságtól, és sikerült elhelyezkednie. 1957 januárjában törvényességi óvást adott be korábbi ítélete ellen. Készült rá, hogy folytassa tanulmányait, ennek során megismerte Forró Mariannát, aki menyasszonya (majd vádlott-társa) lett. 1957. március 1-jén kereste először a rendőrség, ettől kezdve bujkált. Czermann júliusi bebörtönzése után kapcsolatba került Lukács Lászlóval (akivel egy időben szintén együtt raboskodott). Lukács – tudtán kívül az ávós ügynök, F. Nagy Csaba kezére játszva – hamis személyi igazolványt szerzett Tumbásznak, akinek segítséget is ígértek a külföldre jutáshoz. Tumbász ennek fejében sem vállalkozott adatszolgáltatásra, de küldött néhány írást a Nyugaton megjelenő Nemzetőrnek. Tudtán kívül két napig őrizte a Csepel Művek belső telefonkönyvét, amelyet 1957 novemberében Lukács szerzett meg. Később ezzel bizonyították, hogy tagja volt a kémszervezetnek. 1958. február 21-én Forró Mariannával Jugoszláviába szökött, de három nappal később visszaadták őket a magyar szerveknek. Annak ellenére kapott jogerősen halálbüntetést, hogy tudomása sem volt arról a kémszervezetről, amelynek tagjaként elítélték.