Perek

Vádlottak: 4 / 1734

1919. 03. 17. Marosvásárhely

Foglalkozása a peres iratok szerint: nyomdász

A per középpontjában a Széna téri fegyveres csoport tevékenysége állt, annak ellenére, hogy a halálra ítélt vádlottak – Ekrem Kemál kivételével – egyáltalán nem vettek részt a novemberi harcokban, és októberben is akkor kerültek a Széna térre, amikor az ottani egység már fegyverszüneti tárgyalást folytatott a Honvédelmi Minisztérium megbízottaival. A per másfelől a felkelők nyugati, elsősorban az amerikai hírszerzéssel való kapcsolatait, valamint azt volt hivatva bizonyítani, hogy Nyugatról kapták a fegyvereket az „ellenforradalmi felkeléshez”, ám az eljárás ezeket a célokat a megtorláskor elégséges szinten sem tudta teljesíteni. Az öt jogerőre emelt és végrehajtott halálos ítélet kiszabását elsősorban nem a vádlottak cselekedetei (őrizetbe vételek, fegyverszerzés stb.), hanem más tényezők motiválták: a Széna téri csoport híre és ismertsége; az a körülmény, hogy elfoglaltak egy államvédelmi objektumot (a kormányőrség Maros utcai laktanyáját); emellett őrizetbe vettek számos államvédelmi tisztet és sorozott államvédelmi katonát (akik közül egynek sem esett súlyosabb bántódása); végül pedig ők fogták el a legmagasabb rangú pártfunkcionáriust, Marosán Györgyöt. Mindebből a halálra ítélt és kivégzett vádlottak valójában mindössze néhány államvédelmi tiszt őrizetbe vételében vettek részt. A nyomozati szakasz, amelyet a politikai rendőrség Pest megyei osztálya, illetve budapesti vizsgálati osztálya folytatott le, 1957. április–májusban zárult le. Mivel az ügyet gyorsított eljárásra utalták, az ügyészség vádirat helyett mindössze egy rövid feljegyzést készített a nyomozati iratok és a gyanúsítottak hevenyészett kihallgatása alapján. Arra sem ügyeltek, hogy a vádlottak előzetes letartóztatásaként azt a dátumot tüntessék fel, amikor azt a magyar szervek elrendelték: a Szombathelyen elfogott felkelők esetében beleszámították a november 4-től szovjet fogságban eltöltött időt is. Kádár Ignác fővárosi ügyész a tárgyaláson, szóban terjesztette elő a vádat. Az ügyet első fokon a Budapesti Fővárosi Bíróság Halász Pál vezette tanácsa tárgyalta a gyorsított eljárás rendelkezései szerint. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette népbírósága hozott ítéletet 1957. november 23-án. A tanács szótöbbséggel vagy egyhangúlag egyik halálra ítélt vádlottat sem ajánlotta kegyelemre, így rajtuk hat nappal később végrehajtották az ítéletet.

1957.06. 19.

Vizsgálati szakasz

Gyanúsított

Főkihallgató

Nyomozó szerv

Ábri Benjámin György

Nyomozati
cselekmények

Petrikovics Gyula rny. főhadnagy

Társak

1957.06. 12. — 1957.06. 15.

Ügyészségi szakasz

Gyanúsított

Ügyész

Ügyészség

Ábri Benjámin György

Intézkedések

dr. Kádár Ignác
olvashatatlan aláírás

Budapest Főváros Ügyészsége

Vádiratban
foglalt vád

Társak

1957.06. 17. — 1957.11. 23.

Bírósági szakasz

Elsőfokú eljárás 1957. 06. 17. — 1957. 07. 29.

Perszám

Eljáró bíróság

Tárgyalás módja

Helyszíne

Tárgyalási napok

Gys.B.II.2383/1957

Budapesti Fővárosi Bíróság gyorsított különtanácsa

nyilvános

Budapest

1957.06.17. , 06.19. , 06.21. , 06.24. , 06.25. , 07.01. , 07.03. , 07.04. , 07.08. , 07.09. , 07.11. , 07.15. , 07.17. , 07.19. , 07.22. , 07.23. , 07.29.

Vádlottak

Bírói tanács

A tárgyaláson eljáró ügyész

VIII.

tanácsvezető bíró

Társak

népi ülnök