| Csorba László alezredes, debreceni helyőrségparancsnok október 23-án a Honvédelmi Minisztériumban járt hivatalos úton, így szemtanúja volt az aznapi budapesti eseményeknek. Visszatérve Debrecenbe másnap részt vett a párt- és tanácsi vezetők, valamint a fegyveres erők helyi parancsnokainak megbeszélésén, ahol a rádióban közzétett híreknek ellentmondva tagadta, hogy a fővárosban „ellenforradalom” zajlana. Debrecenben már október 25-én megalakultak az üzemekben és a vállalatoknál a munkástanácsok, amelyek szoros kapcsolatot építettek ki az egyetemistákkal. A helyi párt- és tanácsi vezetés október 26-ára virradóan elfogadta a munkások és diákok követeléseit, és az irányítást egy új testület, a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány (DSZFB) vette át. Élére három elnököt választottak, az egyik Csorba alezredes lett.
Az elsőfokú ítélet tényállása szerint ő adott utasítást a párt- és tanácsi vezetők, valamint az államvédelmisek őrizetbe vételére, az üzemőrségek felfegyverzésére, kapcsolatot tartott a Honvédelmi Minisztériummal és a Nagy Imre-kormány tagjaival. Ezen intézkedések közül csak a megye október 23-án hivatalban volt két legfőbb vezetőjének őrizetbe vétele volt különleges, ám az személyes biztonságukat is szolgálta.
Az üzemőrségeket már október 24-én országszerte megerősítették, elsősorban a gyárak és az ott lévő értékek védelmében. A DSZFB karhatalmi szekciójának alárendelten működő, Debrecenben polgárőrségnek nevezett nemzetőrség feladata a közrend biztosítása volt, amit eredményesen látott el. Ezt bizonyítja, hogy az október 23-i tüntetők közé lövetést nem követte bosszúállás.
Az ítélet meg sem említette azt a munkát, amit a DSZFB végzett a szovjet csapatokkal való összeütközés elkerülése érdekében. Ennek Debrecen esetében az adott különös jelentőséget, hogy a város melletti repülőtér mindvégig a szovjetek kezén volt, másfelől Debrecen a kifelé és befelé irányuló szovjet katonai út egyik fontos állomása volt. Stratégiai jelentőségét jól mutatja, hogy november 4-én hajnalban a szovjetek nagy páncélos erőkkel támadtak a városra, és a forradalom őrizetbe vett vezetőit azonnal a határon túlra deportálták.
Az 1945 előtt bíróként dolgozó Papp Endrének, a per másodrendű vádlottjának legfőbb feladata a forradalmi bizottság jogi szekciójának vezetőjeként az adminisztratív ügyek intézése volt. Legnagyobb bűneként azt rótták fel, hogy az ő javaslatára vették őrizetbe a megye legfontosabb funkcionáriusait és az államvédelmiseket, és kezdték kivizsgálni cselekményeiket.
Garab Imre negyedrendű vádlott a 16. légvédelmi technikus tiszthelyettesképző ezrednél teljesített szolgálatot. Részt vett a DSZFB megalakításához vezető tárgyalásokon, majd tagja lett a bizottságnak. A Nagy Imre-féle reformok és a kommunizmus ígérte társadalmi igazságosság elkötelezett híve volt, szerepet játszott abban, hogy a szocialista jelző – a forradalomban párját ritkító módon – bekerült a megye forradalmi szervének nevébe. A DSZFB-n belül ő lett a karhatalmi szekció vezetője. Garab intézkedett az őrizetbe vételekről, a fegyverek begyűjtéséről, illetve a nemzetőrség felfegyverzéséről.
Mivel a forradalmi bizottmány vezetői ellen indított perben több katonatiszt is volt, az ügyben a Debreceni Katonai Bíróság volt illetékes. Első fokon Csorba, Papp és Garab szervezkedés vezetése és más vádak alapján életfogytig tartó börtönbüntetést kapott. Az ötvenhatos eljárásokban ritka módon másodfokon mindegyikük ítéletét jelentős mértékben enyhítették, a két honvédtisztét öt, illetve négy évre. Szintén példa nélküli a megtorlás időszakában, ahogy a katonai felsőbíróság szigorú kritikával illette az elsőfokú ítéletet, amelynek tényállása szerinte „eltúlzott, kiszínezett, az iratoknak, illetve a valóságnak nem mindenben megfelelő”. |