| A pécsi forradalmi események elindítói az egyetemisták voltak, ennek tudható be, hogy Csikor Kálmán alezredest, a Pécsi Tudományegyetem katonai tanszékének parancsnokát október 28-án a MEFESZ követelésére ellenjelölt nélkül választották a Baranya Megyei Forradalmi Katonai Tanács elnökévé. A szerv a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsának alárendelve működött.
A Ludovika Akadémiát végzett Csikor megszervezte a hadműveleti törzset, és utasítást adott a különböző forradalmi csoportokat magába olvasztó nemzetőrség felfegyverzésére. A szervezet egyetemi és bányász zászlóaljakra tagolódott. A régi karhatalmat megszüntette, és jóváhagyta az államvédelmisek letartóztatását. A nemzetőrség mindvégig együttműködött a rendőrséggel, közösen is járőröztek.
A megyei nemzeti tanácstól kapott utasításra Csikor vezetésével október 31-én hozzáláttak Pécs védelmi tervének kidolgozásához. Az alezredes folyamatosan figyeltette a szovjet erők délnyugat-magyarországi mozgását, így egyértelmű volt számára, hogy azok nem az ország elhagyására készülnek. A képzett katonatiszt tudatában volt annak, hogy kis létszámú, gyengén felszerelt és kiképzett fegyvereseivel nem tud szembeszállni egy várható szovjet támadással. Erről sikerült meggyőznie a város vezetőit, így november 3-án délután tárgyalások révén próbálták távol tartani a szovjeteket. Azzal érveltek, hogy Pécsett rend van, katonai beavatkozásra nincs szükség. Ezen próbálkozás miatt a városból egyre többen Csikor és a nemzeti tanács vele egyetértő vezetői ellen fordultak, árulással vádolva őket.
Miután november 3-án este értesült arról, hogy egy szovjet páncélos alakulat közeledik Pécshez, Csikor alezredes, mint a megyei katonatanács elnöke, megtiltotta a fegyverhasználatot, és kevéssel éjfél előtt visszarendelte kollégiumaikba a városban járőröző egyetemi nemzetőröket. November 4-én hajnali három órakor a szovjet csapatok ellenállás nélkül bevonultak a városba, körülzárták az egyetemeket, valamint a közintézmények és a fegyveres testületek épületeit. A forradalom napjaiban megválasztott helyi vezetők közül Csikor Kálmán szinte egyedüliként merte bevárni őket a városházán. A városban sikerült megakadályoznia a fegyveres összecsapást, azt azonban nem, hogy felkelők fegyveresen vonuljanak a Mecsekbe, ahol a következő napokban a „mecseki láthatatlanok” néven elhíresülve próbáltak ellenállni az agresszornak
Csikor alezredest már november 4-én őrizetbe vették, három nappal később pedig előzetes letartóztatásba helyezték. A bűnvádi eljárás előtt Kárpátaljára internálták. Csikor és társainak ügyét először a Budapesti Katonai Bíróság tárgyalta, amely bűncselekmény hiányában felmentette. Szabadulás helyett azonban közbiztonsági őrizetbe helyezték (internálták). Az 1957 nyarán megtartott fellebbezési tárgyaláson az ítéletet hatályon kívül helyezték. Új eljárást rendeltek el, az iratokat pótnyomozásra visszaadták a katonai ügyészségnek, amely a Csikor-ügyet egyesítette a Bódis János őrnagy és társai elleni eljárással. A megismételt elsőfokú tárgyalást a Kaposvári Katonai Bíróság folytatta le. Csikor Kálmánt szervezkedés vezetése címén életfogytiglani börtönre ítélték, holott tanúk sora igazolta, hogy jelentős részben neki volt köszönhető, hogy a városban semmilyen atrocitás nem történt, és november 4-én sikerült elkerülni a fegyveres összecsapást. Az egyetem nyilvános petícióval állt ki mellette. Másodfokon ítéletét tizenkét évre mérsékelték, annak ellenére, hogy az ügyész Csikor kulák származása és ludovikás múltja miatt halálbüntetés kiszabását indítványozta.
Csikor Kálmán alezredest Baranya egyik legnagyobb, tizenkilenc vádlottas perében ítélték el. Vádlott-társainak többsége rendőr- és katonatiszt, illetve néhány egyetemista volt. Annak a nemzetőrségnek a megszervezői és felállítói, amely a forradalom napjaiban Pécsett fenntartotta a rendet. |