| A per középpontjában az 1956. december 10-i miskolci tüntetés állt, amelynek során az emberek ellenálltak a megmozdulás feloszlatására kivezényelt szovjet katonákból és magyar karhatalmistákból álló erőknek. Aznap késő éjszakáig a város több pontján fellángoltak a harcok. Kora este egy fegyvert követelő csoport behatolt a Tizeshonvéd utcai karhatalmi laktanyába, ahol valaki agyonlőtte a civileket az épületből kiszorító egyik tisztet, Oprendek Sándor őrnagyot. A cselekmény elkövetésével Lukovics Lászlót és Oláh Miklóst gyanúsították. Lukovicsot 1957. január 15-én, pertársát másnap vették őrizetbe.
Az ügyben a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság folytatta le a vizsgálatot. Oláh elismerte, hogy részt vett a tüntetésen, a többiekkel együtt behatolt a laktanyába, ahol pisztolyából több lövést is leadott, de tagadta annak bizonyítottságát, hogy az ő lövése találta volna el az őrnagyot. Arra hivatkozott, hogy vaktában, célzás nélkül lőtt. Súlyosabban terhelte magát rendőrségi vallomásában Lukovics, aki nemcsak azt ismerte el, hogy a nála lévő géppisztolyból lövéseket adott le, hanem azt is, hogy látta, amint közvetlenül a lövései után Oprendek őrnagy összeesett. A január végén befejezett rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy az ő lövése okozta a karhatalmista őrnagy halálát.
A Miskolci Megyei Bíróság 1957. február 12-én a gyorsított eljárás szabályai szerint folytatta le a tárgyalást. Vádirat nem készült, az ügyész szóban terjesztette elő a vádat. Lukovics a tárgyaláson részlegesen, ám a legfontosabb kérdésben visszavonta a rendőrségen tett beismerő vallomását. Fenntartotta, hogy fegyvere volt, amikor behatoltak a karhatalmi laktanyába, azt is, hogy lőtt, de azt állította, hogy a levegőbe. Miután szembesítették a rendőrségi vallomásával, az attól való eltérésre több indokot is hozott. Egyfelől elmondta, hogy azzal fenyegették, ha megtagadja a beismerő vallomást, a bűncselekményt akkor is rá tudják bizonyítani, és ebben az esetben biztosan fel fogják akasztani. Másfelől súlyosan bántalmazták, illetve azzal hitegették, hogy ha magára vállalja a bűncselekmény elkövetését, akkor hazaengedik. Oláh érdemben ugyanazt vallotta, mint a rendőrségen, annyi különbséggel, hogy ezúttal már csak annyit ismert el, hogy mindössze egyetlen lövést adott le, azt is a levegőbe. A bíróság mindkét vádlottat bűnösnek találta a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés vezetésében, gyilkosságban, valamint egyéb bűncselekményekben, és összbüntetésül halálra ítélte őket.
Miután mindketten fellebbeztek, ügyük a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely 1957. március 19-én ugyancsak a gyorsított eljárás szabályai szerint folytatta le a tárgyalást. Vida Ferenc különtanácsa mindkét vádlott cselekményét szervezkedésben való tevékeny részvételre módosította, így Lukovics ítéletét életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítette, arra hivatkozva, hogy tette elkövetése idején még nem töltötte be a 20. életévét, ami miatt a terhére megállapított bűncselekményekért ennél súlyosabb büntetést nem kaphat. Oláh Miklós ítéletét helybenhagyták. Április 12-én, Miskolcon végezték ki. |