| A dr. Szombathy István és hat társa elleni ügyben az Egri járás és néhány járásbeli település forradalmi tanácsának vezetőjét állították bíróság elé. A grandiózus per és a súlyos ítéletek (első fokon két vádlottat is halálbüntetéssel sújtottak) annak tudatában is érthetetlenek, hogy a megtorlás során hozott ítéletek ritkán álltak arányban az elítéltek cselekményeivel. Jelen esetben valószínű, hogy a megyei bíróság tanácsvezető bírája igyekezett megfogadni a Legfelsőbb Bíróság elnökének, Domokos Józsefnek a per tárgyalásával egy időben tartott országos bírói értekezleten elhangzott szavait, és buzogányként használni a gyorsított eljárást bevezető rendeletet.
A vádlottak bűnösségét iratellenesen felnagyító ítéleti tényállás így is kénytelen volt megállapítani, hogy nem ők kezdeményezték forradalmi tanács alakítását az egri járási tanácson, csupán az új vezetőség megválasztásakor kerültek előtérbe. Szombathyt csak a tények meghamisításával lehetett a régi rendszer képviselőjének nevezni, hiszen 1945–1948-ban ő volt az Egri Népügyészségnek, a forradalom kitörésekor pedig a járási tanács egyik osztályának a vezetője. A vádlottak tevékenységének célja a rend és nyugalom megőrzése, a járási és a községi tanácsok működőképességének fenntartása volt. Ennek érdekében elégették a káderanyagot, nehogy a kikerülő információk személyi bosszúra adjanak alapot. Elbocsátották az apparátus leginkább támadott tagjait, felmentve őket a munkába járás alól, így nem voltak szem előtt a leginkább feszült napokban. Forradalmi tanácsok alakítására szólították fel a községeket, hogy a falvaknak a tanácsi funkcionáriusok elzavarása vagy elmenekülése után legyen intézkedni tudó vezetésük. Az egyik fő vád az volt ellenük, hogy novemberben is akadályozták az október 23-án hivatalban lévő apparátus visszatérését, de ez így volt az egész országban. A vádak erőteljesen túlzó voltának szembetűnő példája Berzsenyi György ítélete, akit a megyei bíróság azért tartott kiemelkedően veszélyesnek, mert november végén egy felhívásban összegezte Felnémet község követeléseit, elkergette a tanács titkárnőjét, és csapkodta az ajtót a járási tanács december 4-i ülésén.
A megyei bíróság ítéletében kimondta: mindez a burzsoá rendszer visszaállítását célozta, megsemmisítéssel fenyegette magát a szocialista tábort, és közvetve a vádlottakat tette meg felelősnek a decemberi egri sortüzekért. A fellebbezéseket elbíráló tanács elnöke, Vida Ferenc is leszögezte, hogy ez utóbbi megállapítás minden alapot nélkülöz. Vida törvénysértőnek minősítette az elsőfokú tárgyalásvezetést, ahol minden tanú kihallgatása az illető nyomozati vallomásának felolvasásával kezdődött, megsértve ezzel a tárgyalás szóbeliségének elvét. Súlyos kifogásai ellenére mégis úgy látta, hogy a hibák nem befolyásolták a bűnösség megállapítását, a tényállást és a cselekmények minősítését, s a halálos ítéletek enyhítése elégséges korrekcióul szolgál. |