1917. 10. 23. Budapest — 1961. 08. 26. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: gépkocsivezető
Két tanévet végzett el az Országos Filmművészeti Főiskolán, majd 1939-ben segédrendezőként kezdett dolgozni. 1938-ban egy hónapon át a Magyar Nemzeti Szocialista Párt tagja volt. A következő évben behívták katonának, de a frontra nem került ki. A katonai bíróság 1941-ben szökésért egy év fogházra ítélte. Szabadulását követően a Hunnia Filmgyárban helyezkedett el, de zendülés vádjával hamarosan ismét elítélték. Ezt követően a háború végéig négyszer állították bíróság elé, ezúttal már köztörvényes vádak alapján. 1945-ben rövid ideig rendőrként tevékenykedett, és belépett a kommunista pártba, de a következő évben (amikor zsarolás címén eljárás indult ellene) kizárták. Büntetésének letöltését követően ismét behívták katonának, majd kilenc hónap szolgálat után alhadnagyként szerelt le. 1956-ig összesen hatszor ítélték el, általában kisebb köztörvényes vádak alapján. 1953-ban kapta az első súlyosabb börtönbüntetését: társadalmi tulajdon elleni sikkasztás címén három és fél évre ítélték, mert egy vállalati rendezvény után ezer forinttal nem tudott elszámolni, és ellopott négy és fél kiló szöget. Büntetését kitöltve 1956. szeptember 30-án szabadult a csolnoki büntetés-végrehajtási munkahelyről, de ezt követően is a bányában dolgozott. Nős volt, de mindkét gyermeke házasságon kívül született. Amikor szabadlábon volt, mindkettőt maga nevelte.
1956. október 27-én érkezett Budapestre, a Köztársaság tér közvetlen közelében lévő lakására. Október 30-án a harc elől az óvóhelyre menekült. Délután egy volt rabtársa hívására csatlakozott egy csoporthoz, amely a Markó utcai börtönben őrzött rabok kiszabadítására indult, de mivel annak környékén még szovjet páncélosok voltak, feladták a tervüket. Másnap egy másik volt rabtárs hívására átment a Baross téri nemzetőregységhez. Délután több társával együtt házkutatást tartott az előző nap agyonlőtt pártfőiskolai tanár, Lakatos Péter lakásán. A férfi özvegyét elvitték a Köztársaság térre, hogy mutassa meg a titkos pincékbe vezető lejáratot. Még ugyanezen a napon részt vett egy államvédelmi tiszt előállításában is. A következő napokban új szállások elfoglalásában és berendezésében segédkezett az egység számára. Elkötött egy vidékről élelemmel érkezett teherautót, és az élelmet kedvezményes áron kiosztotta a lakóhelye környékén élőknek. Nincs nyoma annak, hogy részt vett volna a november 4-i és az azt követő harcokban. Egy ideig a Baross térről a Szövetség utcába húzódott fegyveresekkel tartózkodott egy helyen, majd az István (akkor Landler Jenő) utca 44. alatti felkelőkhöz csapódott.
Még novemberben visszament Csolnokra, és felvette a munkát. 1957-ben kétszer internálták, de ötvenhatos cselekményeiért 1960-ig nem indult ellene eljárás. Akkor egy volt Baross téri társa írt róla rosszindulatú jelentést, amelyben azzal vádolta, hogy erősen bízik egy újabb, győzelmes felkelésben. 1960. március 28-án közbiztonsági őrizetbe helyezték, két hét múlva onnan került előzetes letartóztatásba. Mindvégig tagadta az ellene emelt vádakat.