A per középpontjában a Miskolcon 1956. október 26–27-én történt események álltak: a megyei kapitányság elfoglalása, rendőr- és államvédelmi tisztek meggyilkolása. Ezen cselekmények miatt a Balázs Géza és társai ügyben korábban már hét embert kivégeztek, másik hetet életfogytiglani börtönre ítéltek. A per eredményeit az új tárgyaláson bizonyított tényeknek tekintve használták fel a vádlottak ellen. A megtorlás idején egészen különös módon a bíróság több vádlottal szemben nem látta bizonyítottnak a vádat, s hatot fel is mentett azon tizenkettő közül, akiket az ügyészség mozgalomban részvétellel és gyilkossággal is megvádolt, köztük Szarka Józsefet. Ennek ellenére ez az ítélet sem szűkölködik azokban a megalapozatlan és indokolatlanul súlyos ítéletekben, amelyek a megtorlás pereit jellemzik. Szabó Mihálynak például az volt a bűne, hogy a tehergépkocsihoz kötve a szovjet emlékmű felé vonszolt, már halott Gáti Gyula rendőr alezredesre azt mondta, hogy megérdemelte, s ezzel olyan magatartást tanúsított, amivel elrettentette vele lévő társait, hogy a tiszt védelmére keljenek, illetve amikor véletlenül megbotlott a holttestben, kiköpött. Olyan is akadt az elítéltek között, akit örökletes elmebetegsége miatt bíróság elé sem lehetett volna állítani, jogerősen mégis tizennyolc évet kapott. A vádlottak többségét a bíróság azon az alapon találta bűnösnek államrend elleni mozgalomban tevékeny részvétel bűncselekményében, hogy „mindazok, akik a rendőrség megsemmisítésében, egyes népi demokráciához hű funkcionáriusok fizikai megsemmisítésére irányuló akciókban részt vettek, a törvényhely szerinti minősítés alá vonhatók”. Az indoklás azért hamis, mert egyik vádlott sem vett részt „a rendőrség megsemmisítésében”.
Két vádlottat sújtottak életfogytiglani börtönbüntetéssel. A Lenin Kohászati Művek többszörös sztahanovista és kiváló dolgozója, Sütő József a tényállás szerint október 27-én más tüntetőkkel együtt követelte Antal Gyula rendőr törzsőrmester kiadását, akit az előző napi lövetés fő felelősének tartottak. Miután Antalt a megyei tanácsháza erkélyéről a tömeg közé taszították, az ítélet szerint „az elsők között volt, akik ráugrottak, és megtaposták”. Az ítéletet konstruáltnak mutatja, hogy a bíróság több esetben megállapította, hogy Antal még élt, amikor bántalmazása után teherautóhoz kötve a szovjet hősi emlékműhöz vonszolták, ahol felakasztották, tehát nem lehetett volna bizonyítottnak tekinteni, hogy Sütő cselekménye halált okozhatott volna. Másfelől Sütő nemcsak a perben, hanem már a cselekmény idején is tagadta, hogy részt vett volna a bántalmazásban.
Gugyin Károly ítélete még kevésbé volt megalapozott. Október 26-án a hírre, hogy az ávósok lövik a dolgozókat, ő hozta be buszon a bányászok egy részét. Mire a buszt leparkolta, és a főkapitánysághoz ért, azt már elfoglalták a felkelők. Gugyin egyetlen cselekménye az volt, hogy egy ismeretlen társával ő kísérte ki az épületből Ráduly József rendőr századost, akit aztán a tömeg ütlegelt, majd lábánál fogva felakasztott. Semmi bizonyíték nincs azonban arra, hogy ellenséges céllal vitte volna ki a századost, ellenkezőleg, az eset leírásából az tűnik valószínűnek, hogy miként mások másokat, igyekezett őt kivonni a fékevesztett tömeg haragja alól. A tárgyaláson is azt vallotta, hogy a rendőrt igyekezett eltávolítani a tömegtől, vagyis menteni akarta. Az ítélet is megállapította: „azt, hogy vádlott az akasztásban vagy ütlegelésben tevékenyen részt vett volna, bizonyítani nem lehetett”. Ha pedig a vádat nem lehetett bizonyítani, akkor a vádlottat el sem lehetett volna ítélni. |