| Erdélyi Gyulát 1957. november 14-én helyezték előzetes letartóztatásba. A vádak szerint a pusztavámi szénbányában dolgozó Erdélyi november 6-án olajos rongy vagy gyapotcsomó segítségével (az eljárás ezt sem tisztázta) begyújtotta az egyik vágat bélésdeszkáit. A tűz nem okozott jelentős károkat, a bányászok hamar eloltották.
A bányában már korábban, 1957. október 14-én is tűz keletkezett, 23-án pedig valaki átvágta a szállítószalagot. November 4-én ismét tűz ütött ki – ezeket az eseteket is megpróbálták Erdélyi Gyulára rábizonyítani, sikertelenül. A rendőrség kezdetben az Erdélyivel együtt dolgozó Diószegi Józsefet is meggyanúsította a szabotázscselekmények elkövetésével, de őt végül nem vonták be a perbe.
Az ügyben a Fejér Megyei Ügyészség készítette el a vádiratot, de mivel a megyében nem működött népbíróság, a tárgyalást a Pest Megyei Bíróság népbírósági tanácsa folytatta le Székesfehérváron. Erdélyit 1958. április 1-jén társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy szándékos felgyújtásának vádjával tizenöt év börtönre ítélték. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, az ellen csak a vádlott és védője fellebbezett, utóbbi arra hivatkozva, hogy az eljárás nem bizonyította be, hogy a vádlott követte volna el a bűncselekményt. Erdélyi kezdetben tagadta a vádakat, majd – bántalmazását követően – zavaros magyarázatokkal állt elő. Egyszer azt vallotta, hogy rossz lakáshelyzete miatt így akart bosszút állni a vállalaton, máskor azzal indokolta tettét, hogy szülei kitagadták, és amiatt állt bosszút, hogy 1945-ben egy szovjet bíróság tíz év kényszermunkára ítélte, mivel a háború végén az SS-ben szolgált. Ez az 1957-es perben is fontos részletnek bizonyult. A bíróság súlyosító körülménynek tekintette, hogy a vádlott „hosszú éveken át SS-legény volt”, állítólagos cselekményét pedig SS diverziós merényletnek nevezték. Bár egy tanú sem látta, hogy Erdélyi gyújtott volna tüzet a bányában (miközben ő maga is ott volt), a bíróság ezt tényként fogadta el. Súlyosító körülménynek tekintették, hogy tettét az „ellenforradalom” leverésének első, és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára időzítette.
Mivel a fellebbezéseket 1958. június 18-án, a tárgyalás megkezdése előtt visszavonták, az ítélet jogerőre emelkedett. A legfőbb ügyész azonban 1959. január 31-én törvényességi óvást emelt ellene. Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság március 23-án kelt határozatával halálbüntetésre súlyosította a korábbi ítéletet. Két nappal később, a Gyűjtőfogházban végezték ki. |