A megtorlás idején nem volt ritka, hogy egy-egy pert több ügyből szerkesztett egybe a politikai rendőrség. Ennek egyik példája a Kovács Zoltán és társai per, amelynek vádlottjait csak az kötötte össze, hogy erőltetett és felszínes módon kapcsolatba lehetett őket hozni az „ellenforradalom” egyik leginkább diabolizált figurájával, az akkor már kivégzett Dudás Józseffel. A per vádlottjainak a negyedrendű Zimányi Tibor kivételével nem volt jelentős cselekményük a forradalom idején, a szervek nem is törekedtek légből kapott súlyos vádat koholni ellenük, a három életfogytiglani ítélethez elegendő volt valóban elkövetett tetteiknek a megtorlás standardjához képest is mértéktelen eltúlzása.
Kovács Zoltán bűne az volt, hogy amikor október 29-én részt vett a Budapest II. kerületi nemzeti bizottság alakuló ülésén, azon jelen volt Dudás (és a Széna téri felkelők parancsnoka, Szabó János) is. Dudással azt követően is tartotta a kapcsolatot, hogy az átköltözött a Szabad Nép-székházba, de ez érdemben nem volt több, mint Dudás alkalmi tájékoztatása a kerületben történtekről. A kerületi nemzeti bizottságban Kovács lett az adminisztratív ügyeket intéző titkárság vezetője. Ezt az ítélet úgy értékelte, hogy az ellenforradalmi „szervezkedés sikerének előmozdítása érdekében” ő teremtette meg „a szervezkedés személyi és tárgyi előfeltételeit”, ami kimeríti az államrend elleni szervezkedés vezetésének bűncselekményét.
Seifert Tibor Kovács régi barátja volt, és amikor október 30-án véletlenül összetalálkoztak, Kovács elhívta a nemzeti bizottsághoz, ahol őt bízták meg a fegyveres őrség felállításával, a gépkocsik feletti rendelkezéssel, illetve a kerületben lévő fegyveres erőkkel való kapcsolattartással. A környék legfontosabb fegyveres csoportja a Széna téri nemzetőrség volt. A bíróság Seifert súlyos bűnének tekintette „a rettegett nevű [értelemszerűen: hírű] Széna téri ellenforradalmárok gépkocsival, élelmiszerrel támogatásá”-t. Amikor a nemzeti bizottság (téves) riasztást kapott, hogy a Külügyminisztériumból ávósok lövik az embereket, Seifert a Széna tériek egy csoportját küldte ki rendet tenni. Miután az épületet védő nemzetőrök tüzet nyitottak rájuk, Seiferték rövid tűzharc után behatoltak a minisztériumba. A helyszínre hívott Király Béla, a nemzetőrség főparancsnoka letartóztatta Seifertet, majd az annak védelmében eljárni próbáló Kovács Zoltánt. November 5-én szabadultak a Fő utcai börtönből.
Ahogy Seifert, a harmadrendű vádlott, Szilágyi Zoltán se találkozott soha Dudás Józseffel. Szilágyi október 31-én csatlakozott a Széna téri nemzetőrséghez, amikor Dudás már két napja a Szabad Nép-székházban volt, de a megtorlás idején – alaptalanul – őt tekintették a Széna téri „fegyveres banda” egyik parancsnokának. Szilágyi fő bűne az volt, hogy „előre megfontolt szándékból” parancsnoki beosztást szerzett „a budai környéket terrorcselekményeikkel rettegésben tartó Széna téri ellenforradalmároknál”. November 2-án ő irányította az Attila úton lakó államvédelmiseknél tartott házkutatásokat, másnap pedig ott volt a nemzetőrparancsnokok Deák téri megbeszélésén. A novemberi harcokban az ítélet szerint sem vett részt.
Az első három, tudatos ellenforradalmárnak tekintett vádlottal szemben a bíróság a törvény teljes szigorát alkalmazta, amitől eltekintett Zimányi Tibor esetében. Miközben Seifert és Szilágyi egyszer sem, Zimányi egyszer találkozott Dudással 1956-ban. Október 30-án ott volt a jogi karon, amikor Dudás előadta a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának, hogy milyen követeléseket szándékozik Nagy Imre elé terjeszteni. A kialakult vitában Zimányi Dudás álláspontját támogatta. Régről ismerték egymást, együtt voltak internálótáborban. Zimányi másnap, a nemzetőrségnek a Kilián laktanyában tartott alakuló ülésén is szót emelt Dudás mellett. Zimányinak ráadásul a november 4. utáni tevékenysége volt jelentős, amit általában súlyosabban ítéltek meg a bíróságok. November közepén ő lett a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának a Nagy-budapesti Központi Munkástanácshoz (KMT) küldött összekötője. Részt vett a KMT szinte mindegyik ülésén, így az illegálisnak minősített december 8-in is, amikor a negyvennyolc órás országos sztrájkról hoztak határozatot. |