1931. 08. 03. Budapest — 1957. 06. 26. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: géplakatos
Munkáscsaládban született, apja lakatos, anyja mosónő volt. Négy polgári osztály elvégzése után motorszerelőnek és géplakatosnak tanult. A háború után részt vett a kommunista ifjúsági mozgalomban, tagjelöltje, majd 1949–1954-ben tagja volt az MDP-nek. Egy ideig lakatosként dolgozott Dunaújvárosban a vasműnél, de hamarosan az üzemi lap, majd a Fejérmegyei Néplap újságírója lett, tagja volt az újságíró-szövetségnek is. 1951-ben behívták katonának, ott a Petőfi tisztképző tanfolyamra vezényelték, 1952-ben avatták politikai tisztté. 1954-ben karrierje váratlanul megtört, leszerelték, és a pártból is kizárták. Ezt követően a jobb kereset reményében gyakran változtatta munkahelyét. A forradalom kitörésekor két állása volt: főállásban a Népstadionnál dolgozott, mellékállásban a Tüzép egyik telepén. 1955-ben orgazdaság címén 200 forint pénzbüntetésre ítélték, mert vásárolt egy órát, amiről később kiderült, hogy lopott volt. Nős volt, gyermeke nem született, 1956-ban már válófélben voltak.
1956 október 23-án csatlakozott a tüntetéshez. Este ott volt a rádió épületének ostrománál, de a harcban nem vett részt, a sebesülteket segített bevinni a Rókus kórházba. Az októberi harcok idején mindvégig a Rókus önkéntes mentőihez tartozott, október 26-án este ott ismerte meg Tóth Ilonát, másnaptól együtt vettek részt a mentésben. A fegyveres harc után élelmet és azokkal együtt röplapokat, forradalmi újságokat szállítottak. November 2-án társaival (de a találkozót lekéső Tóth Ilona nélkül) Várpalotára indult élelemért, útjuk során az Igazság számait terjesztették. Mivel Várpalotán nem kaptak élelmet, továbbmentek Szombathelyre, november 4-én ott esett szovjet fogságba. Miután november 7-én szabadon engedték, visszatért Budapestre, megkereste Tóth Ilonát, és neki segített a közkeletű régi nevén Domonkos (hivatalosan Cházár András) utcában kialakított szükségkórházban. A betegek és sebesültek ellátása mellett röpcédulákat sokszorosítottak és terjesztettek, köztük az Angyal István által írt röplapokat. A Péterfyben tartott nagy razzia, Angyal őrizetbe vétele után kerültek kapcsolatba Obersovszky Gyulával és Gáli Józseffel, akik a forradalom emblematikus lapját, az Igazságot akarták folytatni. Miután annak kiadására nem kaptak hivatalos engedélyt, november 18-ára virradó éjjel a Domonkos utcai segélyhely alagsorában engedély nélkül készítették el az Élünk első számát. November 19-én este a rendőrség és a karhatalom razziát tartott a kisegítő kórházban, és nyolc fiatallal együtt őrizetbe vették Tóth Ilonát. Gönczi ekkor még elkerülte a fogságot, és továbbra is részt vett az Élünk készítésében és terjesztésében. December 5-én este szovjet katonák igazoltatták, és majdani pertársaival, köztük Gyöngyösi Miklóssal együtt őrizetbe vették.
Első- és másodfokon is halálra ítélték, kegyelemre egyik tanács sem ajánlotta 1957. június 26-án végezték ki a Kozma utcai börtön udvarán.
A kép forrása: MTI/MTVA