1922. 01. 14. Sátoraljaújhely — 1959. 10. 28. Budapest
Születési név: Konderman Imre
Foglalkozása a peres iratok szerint: géplakatos segéd
Apja vasutas volt. Elemi tanulmányait követően Miskolcon végezte el a polgári iskolát, majd lakatostanoncként a MÁV-hoz került. 1941-ben szabadult fel, és 1943-ig a vasútnál dolgozott. Ekkor behívták katonának a debreceni repülősökhöz, de megszökött, és Egerben bekapcsolódott az antifasiszta ellenállásba. 1945-ben a Szovjetunióba hurcolták malenkij robotra, 1947-ben tért vissza. Szakmájában kezdett dolgozni, és belépett a kommunista pártba. A Budapest IV. kerületi pártbizottság agitációs osztályán végzett pártmunkát. 1949-ben, miután elvégzett egy három hónapos pártiskolát, a pártközpont tömegszervezeti osztályára került. Ebben az évben megnősült. Házasságából egy gyermek született, de feleségével hamar megromlott a kapcsolata, ezért italozni kezdett. A Központi Ellenőrző Bizottság vizsgálatot indított ellene, és anélkül, hogy meghallgatták volna, kizárták a pártból. 1952-től ismét a szakmájában dolgozott, 1954-ben pedig elvált.
A peres iratok szerint 1956. november 4-én csatlakozott ahhoz a csoporthoz, amely a Thököly út és a Dózsa György út kereszteződésében felvette a harcot a szovjet csapatokkal. Mindvégig tagadta az ellene emelt vádakat. A forradalom leverése után belépett az MSZMP-be. 1958. október 24-én vették őrizetbe. A halálos ítélet kihirdetését követően ártatlanságát hangoztató levelet írt a börtönből Kristóf Istvánnak, az Elnöki Tanács titkárának, akit a pártiskoláról személyesen ismert – eredménytelenül.