Perek

Vádlottak: 84 / 1734

1934. 10. 19. Rakamaz

Foglalkozása a peres iratok szerint: esztergályos, határőr

A per vádlottjai 1955-ben a határőrségnél töltötték katonai szolgálatukat, onnan szöktek át Ausztriába. A forradalom kitörésének hírére elhatározták, hogy hazatérnek. Miután október 30-án átlépték a határt, elfogták, és Sopronba szállították őket. Másnap mindannyiukat elengedték, és a három vádlott elindult Debrecenbe, ahová november 3-án érkeztek meg. Az éjszakát – Vereczkei György kivételével – a helyi forradalmi bizottmány épületében töltötték, ahol másnap a szovjet csapatok letartóztatták, majd átadták őket a magyar hatóságoknak. Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottakat csoportosan elkövetett külföldre szökés, hűtlenség, szervezkedés és tiltott határátlépés bűntettében. Baráth Józsefet életfogytiglanra ítélte, a többieket tíztől tizenkét évig terjedő börtönnel sújtotta. A hűtlenség az esetükben abban merült ki, hogy Nyugatra szökésüket követően ottani kihallgatóiknak beszámoltak a katonaidejük alatt tapasztalt körülményekről. A szervezkedés vádja pedig arra a nem bizonyított feltevésre épült, hogy azzal a szándékkal tértek haza, hogy bekapcsolódjanak a forradalomba. Baráth esetében súlyosbító körülményként értékelték büntetett előéletét, ugyanis társadalmi tulajdon elleni lopás és orgazdaság miatt korábban másfél év börtönt kapott. (Az elkövetett cselekmény részletei nem ismeretesek.) A bíróság mind a négy vádlottnál enyhítő tényezőnek tekintette fiatal korukat, ami közrejátszott abban, hogy „bedőltek a nyugati propaganda állításainak”, ezért nem tartotta szükségesnek a legsúlyosabb büntetés kiszabását. Egy szigorúan titkos rendelet értelmében ugyanis 1956 előtt halálbüntetés járt azért, ha valaki fegyveres testület tagjaként Nyugatra szökött. Sőt, tettéért még közvetlen hozzátartozóit is elítélték. Miután a vádlottak az 1957. augusztus 8-i másodfokú tárgyaláson az esetlegesen még súlyosabb büntetés elkerülése érdekében visszavonták fellebbezéseiket, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János hadbíró alezredes vezette különtanácsa megállapította az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedését. Baráth József 1971. november 4-én szabadult a börtönből.