| Borsod-Abaúj-Zemplén megyére, elsősorban Miskolcra nem csak az ott történtek miatt sújtott le különösen kegyetlenül a megtorló gépezet. El kellett rettenteni a szociáldemokrata hagyományokat őrző borsodi munkásokat attól, hogy még egyszer szembeforduljanak az úgynevezett néphatalommal.
Az egyik legjelentősebb borsodi per elsőrendű vádlottja Földvári Rudolf volt. Földvári egy ideig tagja volt a legfelsőbb pártvezetésnek, a Politikai Bizottságnak, a forradalom kirobbanásakor pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottságot vezette. 1956. október 18-án a megyei pártvezetés nevében erősen kritikus levélben fordult az MDP PB-hez. Sürgős személyi változásokat követelt, a hibák kijavítására rendkívüli pártkongresszus összehívását javasolta, és kijelentette: „a párttagság és a lakosság bizalma megrendült a Központi Vezetőségben, különösen a Politikai Bizottságban és a Politikai Bizottság több tagjában.” Miután válasz nem érkezett, a levelet ismertették a miskolci egyetemisták 1956. október 22-én tartott nagygyűlésén, és közzétették az Északmagyarország című megyei lap másnapi számában. A nagygyűlésen több pártvezető is részt vett, a diákok radikális politikai programot fogadtak el, és megalakították az egyetem forradalmi vezetőségét.
Október 24-én a Diósgyőri Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárban (Dimávag) alakult ki a legfeszültebb helyzet. Az egy nappal korábban létrejött munkásszervező bizottság (a majdani munkástanács előképe) összeállította a dolgozók követeléseit. 24-én több pártvezető eredménytelenül próbálta a munkásokat lebeszélni arról, hogy tüntetni induljanak a városba, ezért Földvári személyesen jelent meg a gyárban. Ott azonban a munkásból lett pártvezető a munkások befolyása alá került. Bejelentette, hogy támogatja jogos követeléseiket, és kész azokat választott képviselőikkel eljuttatni Nagy Imréhez.
Mivel Földvári és több nagy tekintélyű munkás október 25-én Budapestre ment, aznap az ő távollétükben alakult meg a Borsod Megyei Munkástanács (BMMT) az első miskolci tömegtüntetést követően. A megye új irányító szervét elismerte, támogatta, a munkájába bekapcsolódott a miskolci honvédség és az október 26–27-i szétesést követően újjászervezett rendőrség. A BMMT átvette a megyei közigazgatást, elismerte a Nagy Imre-kormányt, amellyel november elején tárgyalt a miskolci követelésekről és a sztrájkról.
Annak ellenére, hogy Miskolcon nem volt fegyveres ellenállás, a november 4-i szovjet támadás több halálos áldozatot követelt. A nagyobb emberáldozat elkerülése érdekében Földvári személyesen tiltotta meg a harcot. November 5-én a szovjet városparancsnokság a megyei munkástanács vezetőit – köztük Földvárit –, akik csak feltételekkel voltak hajlandóak elismerni a Kádár-kormányt, letartóztatták és Kárpátaljára deportálták.
Vezetőik elhurcolására válaszul sztrájkba léptek a miskolc-diósgyőri nagyüzemek és a környező bányák. A régi-új hatalom kénytelen volt meghátrálni, és hazaengedte őket. Az újjászerveződött megyei munkástanácsnak ezúttal Földvári lett az elnöke (korábban Kiss József volt). Az általa megírt programot a vádirat úgy jellemezte, mint „szocialista köntösbe bújtatott ellenforradalmi követeléseket”. A munkástanács elismerte a Kádár-kormányt, de ragaszkodott a munkásság sztrájkjogához és a munkástanács befolyásának megtartásához. Ezt nem tudta elérni, de létezésével jelentősen késleltette a miskolci ellenforradalmat és megtorlást, egy időre védelmet biztosított a forradalomban szerepet vállaltaknak. A Földvári Rudolf és társai perben a megyei munkástanács öt tagját ültették a vádlottak padjára. A közellátási és pénzügyi bizottságot vezető Földvári mellett Kiss Józsefet, Bogár Károly és Nagy Attila alelnököket, valamint az igazságügyi bizottságot vezető Szitovszky Zoltánt. Az elsőrendű vádlott Földvári lett, akire azt akarta rábizonyítani a bíróság, hogy érdemben ő volt a borsodi „ellenforradalom” vezetője.
Az ügyet a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa mint elsőfokú bíróság tárgyalta, ítéletével szemben nem lehetett fellebbezni. A vád olyan megyei és városi vezetők vallomásaira támaszkodott, akik 1956 októberében még támogatták a BMMT forradalmi követeléseit. Az ítélet mindegyik vádlott bűnösségét népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntettében állapította meg. |