A per középpontjában a Fejér megyei Adony községben 1956. november 6-án lezajlott események állnak. Az iratok alapján csak a történet váza rekonstruálható, a büntetés szempontjából lényeges részletek nem.
A járási székhelyen a forradalom idején megalakult nemzetőrség végig együttműködött a honvédséggel. Adonyban a hadkiegészítő parancsnokság szervezte meg, fegyverezte fel és irányította a nemzetőrséget. November 4-én a község forradalmi tanácsa harcba hívta az embereket, a későbbi eljárásban mozgósításnak nevezett készülődést a kiegészítő parancsnokság egyik tisztje, Simák István százados intézte. Összecsapásra végül nem került sor.
November 6-án két, október 23-án hivatalban volt vezető, Karaszi Márton rendőr százados, járási rendőrkapitány és Máté István járási ügyész érkezett Adonyba két szovjet tiszt társaságában, hogy összegyűjtsék a nemzetőröknek kiadott fegyvereket. Őrizetbe vételre nem került sor, Simák százados pozícióját és fegyverét is megtarthatta (feltehetően azért, mert egykor ő volt a parancsnokság párttitkára). Az Adonyban történtek hírére a még a forradalom idején alakult tanácsok irányítása alatt lévő Dunapenteléről és Ercsiből nagyobb nemzetőregységek érkeztek a községbe, és állítólag lövöldözni kezdtek az ügyészség épülete előtt, mire a helybéli Máté István ügyész hazamenekült. Délután felkereste őt a lakásán a majdani per két, súlyos börtönbüntetéssel sújtott vádlottja, Gévai István és Wirth Imre. Késő délután Simák százados újra felfegyverezte a nemzetőröket, köztük Gévait és Wirthet, és járőrszolgálatba küldte őket. Ekkor került sor a lövöldözésre Máté István házánál: az ügyész szolgálati pisztolyával lőtt a nemzetőrökre, azok pedig egy rövid géppisztolysorozatot adtak le rá, és egy kézigránátot dobtak az udvarába. Az ügyészt a fején érte találat, sebesülése súlyos, életveszélyes volt.
Az ítéletbe emelt verzió szerint a nemzetőrök azzal a céllal indultak Mátéhoz, hogy bosszút álljanak rajta a fegyverek elviteléért, és megöljék. Ezzel szemben a vádlottak azzal védekeztek, hogy Simák századost keresve mentek oda. Miután realizálták, hogy az ügyésznél fegyver van, Wirth visszament a parancsnokságra további utasításért. Gévai és Máté között ezt követően tört ki a lövöldözés. Utólag már megállapíthatatlan, melyik verzió áll közelebb a valósághoz. Az valószínűtlen és valószerűtlen, hogy Gévaiék előre elhatározták a gyilkosságot, de az is, hogy Simák századost keresték, aki járőrözni küldte őket.
Hasonlóan nem sikerült az eljárásban bizonyítékok alapján felderíteni a lövések sorrendjét. A másodfokú bíróság következtetéssel állapította meg, hogy először Gévai lőtt, Máté pedig „jogos önvédelmi helyzetben” viszonozta a tüzet. Ezt arra alapozta, hogy az ügyésznek nem lett volna oka rálőni a járőröző nemzetőrökre. Ennek azonban ellentmond a tényállás azon része, miszerint már a dunapentelei és ercsi nemzetőrök megjelenését is személyét fenyegetőnek érezte. A másik közvetett bizonyíték a nemzetőrök ellen az volt, hogy aznap délután egyszer már jártak Máténál, a bíróság szerint terepszemlét tartani. Mivel a lövöldözésre nem a házban, hanem a kapuban került sor, a délutáni látogatás okát megállapítani nem lehet. Azon az alapon, hogy a nemzetőrök a járási ügyész ellen követtek el merényletet, nemcsak gyilkossági kísérletben állapították meg bűnösségüket, hanem népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételben is.
A bíróság következtetésénél súlyosabb érvek állnak rendelkezésre a két nemzetőrből lett vádlott verziójának igazolására, miszerint Máté lőtt rájuk a kertkapuból, mire ők viszonozták a tüzet. Ezt látszik igazolni, hogy ha ők lőttek volna először, akkor az ügyésznek életveszélyes fejlövéssel kellett volna három célzott, ha nem is pontos lövést leadni a pisztolyával, amire aligha lett volna képes.
Másodfokon Gévai Istvánt az eddigiek mellett bűnösnek találták robbanószerrel való visszaélés, Wirth Imrét pedig fegyverrejtegetés bűntettében, ezeket az első fokon eljáró tanács még az államrend elleni bűncselekmény részének tekintette. Nyomatékos enyhítő körülményként vették viszont figyelembe, hogy a két fővádlottnak komoly szerepe volt Máté István életének megmentésében, ami ugyancsak cáfolja, hogy céljuk lett volna a megölése. |