1909. 09. 13. Sopron — 1958. 11. 06. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: vendéglátóipari dolgozó
Apja uradalomban dolgozott gépészként, majd kovácsként, kilencen voltak testvérek. Két polgári iskolai osztály elvégzése után az apja mellett előbb a lakatos, majd a vasesztergályos szakmát tanulta ki. Több munkakörben dolgozott, volt pénzügyőr, vámőr, Győrött az árvízi építkezésen telepvezető. Később tevékenykedett raktárvezetőként, fűtőként, utoljára kocsmárosként. 1942-ben megnősült, gyermeke nem született. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, onnan átvette az MDP, a forradalom után pedig tagja lett az MSZMP-nek is.
Budakeszin már 1956. október 23-án éjjel két halálos áldozatot követelt a forradalom. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a községben október 26-án elhatározták a fegyverek begyűjtését, hogy elejét vegyék az esetleges leszámolásoknak. Ezzel a céllal érkezett egy nagyobb csoport Sziklai Sándor ezredesnek, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum parancsnokának a házához. Az ezt követő eseményeket egészen másként rekonstruálta a megtorlás pere és a rendszerváltozás utáni kutatás. A per szerint a felfegyverzett „ellenforradalmárok” eleve fenyegetően követeltek fegyvert Sziklaitól, majd betörtek a házába. Ekkor önvédelemből lőtt, és eltalálta az egyik támadóját, Márity Lászlót, aki 1957. március 4-én belehalt sebesülésébe. A tömegből ezt követően valaki kézigránátot dobott a házba, amely súlyosan megsebesítette Sziklait. A vele egy házban élő apósa, a Hazafias Népfront községi elnöke, Kiss Lajos a támadástól megrémülve veje pisztolyával agyonlőtte magát. A súlyosan sebesült Sziklait az emberek kihúzták a háza elé, és agyonverték.
A történészi rekonstrukció szerint valamilyen okból családi tragédia történt éppen akkor, amikor a fegyvereket összeszedő csoport Sziklai házához ért. Sziklai baltával agyonverte az apósát, majd öngyilkos lett. A haldokló ezredesre pedig nem is annyira funkcionáriusi mivoltában haragudtak, hanem azért, mert lelőtte az egyik társukat.
Takácsot 1957. február 5-én tartóztatták le.
A kép forrása: Budapest Főváros Levéltára