| A pernek egyszerre volt célja a Corvin köz környéki harcokban, illetve a november 4. utáni ellenállásban részt vett fegyveresek felelősségre vonása. A corvinisták elleni nagy per megrendezése nem sikerült, ahogy a többi bázis elleni sem. Ez részint annak volt betudható, hogy a vezetők (vagy azok egy része) még időben Nyugatra menekült, részint pedig annak, hogy fokozatosan akadtak fenn a politikai rendőrség hálóján azok, akiket perbe lehetett fogni, a szerveknek pedig azonnali eredményt kellett felmutatniuk – ez volt az intézményi érdekük is, amely egybeesett az állomány szándékaival.
A Nagy József és társai-perben elítéltek többségének volt köze a Corvinhoz és az ottani harcokhoz, ennyiben tehát okkal tekinthető corvinisták elleni pernek. Az eljárás másik összekötő eleme az a november közepétől január elejéig tartó szervezkedés volt, amelynek a Központi Honvéd Kórház adott helyet. Ezzel kapcsolatban szükséges megállapítani, hogy noha a kórházak a megtorlás fontos célpontjai voltak, egyetlen perben sem sikerült bizonyítani, hogy november 4. előtt vagy után fontos bázisai lettek volna a felkelésnek vagy az ellenállásnak. Az „ávó” még 1960-ban is megpróbált nagy pert gyártani a széles körben a „forradalom kórházának” tekintett Péterfy Sándor Utcai Kórház ellen, de eredménytelenül. Alaposabb vizsgálat nélkül tehát – ilyen ebben a témában még nem folyt – nem lehet többet állítani, mint hogy a ránk maradt peres iratok alapján november közepétől a felkelés több résztvevője a Honvéd-kórház más perben elítélt parancsnokának, Radó György orvos ezredesnek a jóváhagyásával szervezkedést kezdeményezett a kórházban az október 23-i célok valóra váltása érdekében. Büntetőjogi szempontból ehhez még azt szükséges hozzátenni, hogy vád tárgyává tett cselekményüktől jóval leleplezésük előtt, tehát önként elálltak, vagyis azt kísérletnek kellett volna minősíteni. Márpedig a büntetést korlátlanul lehetett enyhíteni, sőt mellőzni azzal a tettessel szemben, „aki a cselekmény végrehajtásától önként elállott”.
Ezzel szemben a Budapesti Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa a halálra ítélt vádlottakat egyaránt tettesként találta bűnösnek a népköztársaság [sic!] megdöntésére irányuló bűncselekményben, a terhükre rótt egyéb vádak (gyilkosság, rablás stb.) mellett. A Legfelsőbb Bíróság – Borbély János által vezetett – Népbírósági Tanácsa egyedül Nagy József bűnösségét állapította meg valamely főbenjáró vádban kísérletként: a terhére rótt gyilkosságot változtatta kísérletre, de ítéletét helybenhagyta. Nagy Józsefet, Szabó Lajost, Bárány Jánost és Ivicz Györgyöt 1959. február 18-án, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki. |