| Varga Józsefet 1957. január 12-én, a Batonai testvéreket 14-én, a per többi vádlottját is ekkor, vagy a következő napon vették őrizetbe fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával. Az ügyben a Budapesti Rendőr-főkapitányság XI. Kerületi Osztálya kezdte meg a vizsgálatot, amelyet közvetlenül annak lezárása előtt áttettek a politikai rendőrség központi vizsgálati osztályához. Onnan két olyan nyomozótiszt aláírásával került a katonai ügyészségre, akiket még 1957-ben fegyelmivel elbocsátottak a testülettől – közülük Bertók Sándort ráadásul börtönbüntetésre ítélte a hadbíróság.
Varga József első kihallgatásán igyekezett tagadni, de a nyomozók akkor már több tanúvallomással rendelkeztek ellene, ezzel pedig megtörték az ellenállását. Január 14-én részletes vallomást tett, és megnevezte azokat a társait is, akiknek érintettségéről a rendőröknek akkor még nem volt tudomásuk, köztük a Batonai testvéreket. Noha az eljárás kezdettől a statáriumot elrendelő törvényerejű rendeletben rögzített szabályok szerint folyt, és a vizsgálat elsődleges célja nem a szervezkedés felderítése, hanem pusztán a fegyverrejtegetés tényének rögzítése volt, a vádlottakat az ügyészség is kihallgatta, ellenük a vádirathoz alaki és tartalmi jegyekben is hasonlító indítvány készült. Varga az ügyészi kihallgatásán egyetlen, valószerűtlen védekezést terjesztett elő: eszerint a szervezkedéssel és a fegyverek gyűjtésével az volt a célja, hogy újabb felkelés esetén nemzetőrséggé alakuljanak, és megakadályozzák köztörvényes bűncselekmények elkövetését. Társai azzal védekeztek, hogy Vargától való félelmükben nem mertek vele szakítani.
A statáriális tárgyaláson az egymást korábban nem ismerő vádlottak kölcsönösen a másik kárára igyekeztek menekülni a legsúlyosabb büntetés elől. Varga pusztán fegyverszállítónak vallotta magát, és azt állította, hogy a Batonai testvérek szorgalmazták a fegyveres szervezkedést, terveztek sztrájkot és szabotázsakciókat, amelyeket ő akadályozott meg. A testvérek védekezése továbbra is arra irányult, hogy Vargától való félelmükben nem mertek szakítani vele. Az ügyész mindhármukra halálbüntetés kiszabását kérte, tipikus ellenforradalmárnak (bűnöző elemek, akiknek célja a munkáshatalom megdöntése) beállítva őket. Míg Varga védője védence származására alapozva próbálta cáfolni, hogy ellenforradalmi célok vezették volna, a Batonai testvérek védője csak arra tudott hivatkozni, hogy a szerinte január végén már nagymértékben előrehaladott konszolidáció nem teszi szükségessé a legsúlyosabb büntetés kiszabását.
A Budapest Helyőrség Katonai Bíróságának Odler János hadbíró főhadnagy vezette tanácsa 1957. január 22-én kihirdetett ítéletében halálbüntetéssel sújtotta Varga Józsefet, Batonai Istvánt és Batonai Lászlót, vádlott-társaik öt és tíz év közötti ítéletet kaptak, két vádlottat pedig bűncselekmény hiányában felmentettek. Varga Józsefet a bírói tanácsból senki sem ajánlotta kegyelemre, így még az ítélethozatal napján kivégezték. A Batonai testvérek kegyelmi kérvényét január 30-án utasította el az Elnöki Tanács. 1957. február 5-én, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki őket. |