Mindszenty József személye, a bíboros ötvenhatos szerepvállalása, a békepapok elmozdítása, a bebörtönzött papok kiszabadulása, és egyáltalán: a katolikus egyháznak a párthatalom támadásai ellenére megőrzött befolyása elegendő okot szolgáltattak a diktatúrának olyan perek megrendezésére, amelynek célkeresztjébe a katolikus klérust állították. Ezek legfontosabbika a Turcsányi Albert Egon és tizenhat társa elleni eljárás, amelyben a bíróság az ítélet bevezetésében történelmi távlatokba helyezte a katolikus egyház rendszerellenességét, amit javainak, illetve politikai és kulturális befolyásának 1945 utáni elvesztéséből eredeztetett. Turcsányi Albert, a nyugalmazott segédlelkész elítélése volt hivatott alátámasztani a hivatalos narratívát, miszerint az „ellenforradalmat” egyebek mellett a „klerikális reakció” aknamunkája segítette elő. Az eljárással egyúttal üzentek a november 4-én az amerikai követségre menekült bíborosnak is.
A vádlottak egy része valamilyen formában kapcsolódott a Központi Papi Szemináriumhoz, amelynek épülete a jogi kar mellett volt. Azon az alapon, hogy a szeminárium konyháján az egyetemistáknak is főztek, a bíróság úgy tekintette, hogy a szeminaristák kapcsolatban álltak a pesti egyetemi forradalmi bizottsággal. A helyzetet a megtorlás szempontjából tovább súlyosbította, hogy a szeminárium főként a Máltai Lovagrendtől kapott élelmet, amit a klerikális reakció nemzetközi hálózata részének tekintettek. A forradalom november 4-e előtti szakaszában a szeminaristáknak három cselekményét tárta fel a bíróság: megakadályozták, hogy felkelők az épületben foglaljanak tüzelőállást, megakadályozták a fegyveresek által ávósnak tekintett rektor elhurcolását, és összeírták a budapesti kórházakban ápolt sebesülteket, hogy értesíteni lehessen családjukat. Legfontosabb cselekedetük az volt, hogy november 4-én kora reggel az ő segítségükkel tudtak elmenekülni a jogi karról a nemzetőrök és a diákbizottság tagjai.
A peres iratok szerint Turcsányi Albert Mindszenty szabadulása után a bíboros személyi titkára lett, akitől olyan bizalmi feladatokat kapott, mint az egyházakat a kommunista diktatúra idején felügyelő Állami Egyházügyi Hivatal épületének elfoglalása és az ottani irattár elszállítása. Terhére rótták, hogy részt vett Mindszenty november 3-ai rádió beszédének szövegezésében, s jelen volt a bíboros és Tildy Zoltán közötti tárgyalásokon. Vádként szerepelt, hogy a Bakáts téri templomban (ahol segédlelkész volt) ő celebrálta 1956. október 31-én a harcokban elesett felkelők tiszteletére tartott „ellenforradalmi” misét, amelyen Mindszenty kormányzóvá választását követelte.
Turcsányit november 9-én, Tata közelében tartóztatták le, amikor – vallomása szerint –segélycsomagokért indult Ausztriába. Az eljárás alatt a nyomozó hatóságoknak számos ellentmondást nem sikerült feloldaniuk, ezeket erősítették Turcsányi több alkalommal megváltoztatott vallomásai is, aki mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy Mindszentyt csupán saját, rendezetlen nyugdíja ügyében kereste fel, a titkári posztot nem önszántából, hanem a bíboros nyomására vállalta (ezt a korabeli visszaemlékezések és a fennmaradt iratok nem támasztják alá).
A per harmadrendű vádlottjaként tíz év börtönre ítélt Kuklay Antalt a papi hivatás gyakorlásától is eltiltották. Szabadulása után ezért az egyik legjelentősebb Pilinszky-kutatóvá képezte magát. |