Koroly T. Györgyöt és társait mint kispesti nemzetőröket vonták perbe, a november 4-e után a kerületben lezajlott több fegyveres összecsapásért felelősség téve őket. A vádlottak közül azonban mindössze eggyel szemben merült fel, hogy személyesen részt is vett harcban. A politikai rendőrség nagyszabású eljárást tervezett, húsz vádlott bíróság elé állítását, de a katonai főügyészség annyira gyengének találta az összegyűjtött bizonyítékokat, hogy pótnyomozást rendelt el. Annak eredménytelensége miatt felére csökkentették a vádlottak számát (a kihagyottaknak csak tanúskodniuk kellett), és Fehér Gyula helyett Koroly hadnagy lett a fővádlott.
Korolyék nem követtek el semmit, ami a megtorlás idején súlyos bűncselekménynek minősült. Kispesten vér nélkül győzött a forradalom, a nemzetőrség együttműködött a rendőrséggel. Elvétve került sor őrizetbe vételekre, bántalmazásra nem merült fel adat. Mint azt a másodfokú bíróság korrigálta, Koroly hadnagy nem is a nemzetőrségnek volt a parancsnoka, hanem a kerület katonai parancsnokává nevezték ki, már a fegyverszünet után, semmi nyoma, hogy részt vett volna az októberi harcokban. Mint katonai parancsnok fegyvert szerzett a nemzetőrség részére, és november 2-án megfigyelőként részt vett a nemzetőr-főparancsnokság Deák téri értekezletén. Az ott kapott utasítás értelmében kidolgozták a kerület védelmi tervét. A harcolni akaró tömeg – mint sok más helyen – Kispesten is megrohanta a kapitányságot, ahonnan megszerezték a nemzetőrök fegyvereit. Tüzet nyitottak egy szovjet hadoszlopra, amely válaszul ágyúval belőtt a kapitányságra, de Korolynak sikerült leállítania a további lövöldözést. Elhagyta a kapitányságot, ahova csak november 6-án tért vissza, hogy megszervezze a rend fenntartását. E célból együttműködött rendőrséggel, majd aláírta a tiszti nyilatkozatot, és honvéd karhatalmistaként szolgált őrizetbe vételéig.
Az elsőfokú bíróság szervezkedés vezetése címén halálra ítélte. A felsőbíróság több ponton korrigálta az ítéleti tényállást, és nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy Koroly november 9-én hazaküldte a tanácsházára előállított tanácselnököt, ezzel „megmentette az életét”, illetve hogy karhatalmistaként részt vett a rend helyreállításában. Ezekre tekintettel ítéletét tizenöt év börtönbüntetésre enyhítette.
Fehér Gyula 1945 előtt alezredes volt a rendőrségnél, a nemzeti bizottság ezért felkérte, hogy segítsen a rendőrség újjászervezésében. Tevékenysége hozzájárult a rendőrség működésének helyreállításához. Az elsőfokú bíróság őt is halálra ítélte, elsősorban a múltja miatt. 1945 előtt „horthysta” detektívként szolgált, majd 1951-ig szovjet hadifogságban volt, amiből azt a következtetést vonták le, hogy „gyűlölettel volt eltelve a népi demokratikus államrend iránt”. A másodfokú bíróság egyetértett ezekkel a megállapításokkal, de mivel úgy látta, hogy „bűncselekményének tárgyi súlya igen csekély”, ítéletét tizenöt év börtönbüntetésre enyhítette.
Az ügy iratanyaga hiányos, az ügyészségi iratok, valamint az első- és a másodfokú tárgyalás jegyzőkönyvei nem állnak rendelkezésünkre. |