| A pesterzsébeti Jutadombnál zajlott az 1956-os szabadságharc legnagyobb ütközete, amelyet ugyanolyan pertömeggel igyekeztek megtorolni, mint a Köztársaság téren történteket. Ezen perek közé tartozik a pesterzsébeti és soroksári nemzetőrök elleni eljárás.
A tizenkét vádlott mindegyike valamelyik kerületi nemzetőregység tagja vagy segítője volt. Az ügyben eljáró népbírósági tanács az összes vádlottat bűnösnek találta népi demokratikus államrend elleni szervezkedés vezetésében vagy abban való tevékeny részvételben. A fegyveres harc miatt többségüket elítélte gyilkosság vagy szándékos emberölés, a nemzetőrök felszerelése és ellátása miatt pedig vagyon elleni cselekmények címén.
Gyergyói Ferenc, a per elsőrendű vádlottja 1954–1955-ben Pesterzsébeten, a 47-es rendőrőrsön teljesített szolgálatot. Fegyelmivel bocsátották el, mert azzal utasította vissza a belépést a pártba, hogy nem akar úgy járni, mint a háború után a nyilasok. Miután a felkelők elfoglalták a kerületi kapitányságot, jelentkezett Udvary Károly főhadnagynál, aki október 23-án a parancsnok politikai helyettese volt, hogy szeretne visszakerülni a testülethez. Udvary korábbi szolgálati helyére küldte, ahol mások már – nagyobb fegyveres harcra készülve – egészségügyi segélyhelyet állítottak fel. Október 30-ától működtek „szabályos” nemzetőrségként, feladatuk a rend fenntartása, valamint a szovjet csapatok és a felkelők közötti összetűzések megakadályozása volt. A nemzetőrök a rendőrökkel közösen járőröztek. Gyergyói feladata a körlet és a nemzetőrök felszerelése, ellátása volt, amit a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett rablásként és fosztogatásként írt terhére a bíróság.
Gyergyói november 4-én, még a szovjet támadás előtt Veresegyházon lakó bátyjához indult, részint látogatóba, részint élelmet szerezni, így nem vett részt a jutadombi harcban. A következő napokban is a nemzetőrök és a lakosság élelemmel való ellátását intézte, de az ítélet szerint saját részre is gyűjtött, például két kacsát hazavitt. Oltványi László, a kerületi nemzetőrparancsnok utasítására egyszer vett részt felderítésben, és kétszer indult kisebb csapat élén fegyveres harcba, de az első esetben nem találtak ellenséget, a másodikban pedig nagy túlerő állta útjukat, ezért nem vállalták a harcot. Ennek ellenére a bíróság gyilkosságra szövetkezésben is megállapította bűnösségét azon az alapon, hogy szándékukban állt harcolni, vagyis ölni, ami rajtuk kívül eső okok miatt maradt el. Mivel a bíróság szerint november 4. előtt parancsnokhelyettes, utána pedig parancsnok volt a 47-es őrsön, szervezkedés vezetésében is kimondták bűnösségét. A súlyos vádak hatása alatt megtört, és kollaborált az államvédelemmel már büntetése alatt és szabadulása után is, pedig már a börtönben lelepleződött, társai meg is verték árulása miatt.
A másodrendű vádlott, Deutsch István egy ismerőse hívására jelentkezett nemzetőrnek. A soroksári tanácson működő egységhez került, ahol parancsnokhelyettes lett. Miként Gyergyói, kezdetben ő is a körlet és a nemzetőrök felszerelését intézte, amit a társadalmi tulajdon fosztogatásaként írt terhére a bíróság. November 2-án több államvédelmis lakásán voltak fegyverért, mindegyik esetben eredménytelenül. November 7-én négy nemzetőrrel előállította a pártbizottság egyik munkatársát, akit azzal vádoltak, hogy információkkal látja el a szovjeteket, és négy felkelő haláláért felelős. A parancsnokságon kihallgatták, és súlyosan bántalmazták. Deutsch ezekben nem vett részt, ellenben ő volt az, aki elintézte, hogy sérüléseit ellássák, és hazaengedjék. November 4-én egy kisebb csapat élén a Gubacsi hídhoz vezényelték, de nem volt bizonyíték arra, hogy a harcban fegyveresen részt vett volna. Ennek ellenére azon az alapon, hogy ő és csapata jelenlétükkel erősítették azokat, akik harcoltak, a bíróság gyilkosságban is megállapította bűnösségét. Deutsch Ausztriába menekült, de január elején, az amnesztiában bízva, visszatért. Január 5-én vették őrizetbe.
Gyergyói Ferencet első fokon tizenöt év, Deutsch Istvánt életfogytig tartó börtönre ítélték. Az ügyész mindkettőjük esetében súlyosításért fellebbezett. Az indítványnak a Legfelsőbb Bíróság csak Gyergyóival szemben adott helyt, így ő is életfogytiglant kapott. Deutsch cselekményének minősítését a bíróság szervezkedésben tevékeny részvételről annak vezetésére súlyosította, de a büntetés mértékén nem változtatott. Deutsch annak köszönhette életben maradását, hogy november 7-én segítségére volt a bántalmazott pártfunkcionáriusnak, valamint november 4-én megakadályozta egy sebesült szovjet katona agyonlövését, és eljuttatta őt az orvoshoz. |