Foglalkozása a peres iratok szerint: ügyvédjelölt

Apja pénzügyőr, majd közjegyző volt, később hordóhitelesítőként dolgozott. Miután 1928-ban Hajdúnánáson leérettségizett, beiratkozott a debreceni Tisza István Tudományegyetem jogi karára. Ugyanebben az évben kezdte meg katonai szolgálatát, majd tartalékos tiszti kiképzését. 1932-től Jánoshalmán jogi gyakornok volt egy ügyvéd mellett. 1933-ban végbizonyítványt szerzett, öt évvel később doktorált. 1939-től Jánoshalmán, 1940-től Baján tevékenykedett közigazgatási gyakornokként. 1941-ben kinevezték Zomborba aljegyzőnek. 1943. novemberben behívták katonának. 1945. április 2-án Mosonmagyaróvár közelében esett szovjet hadifogságba. Miután onnan 1947 júliusában hazaengedték, a jánoshalmai járás főjegyzője lett. 1949-ben politikai okokból nyugdíjazták, miután nyílt szavazáson az iskolák államosítása ellen voksolt. Jánoshalmán ügyvédjelölt lett. Többször kiállt a kuláknak minősítettek és kitelepítettek mellett, sokszor ingyen képviselte az ügyüket. 1952-ben kitelepítették Dunavecsére, ahonnan 1953-ban térhetett haza. Mélykúton és Jánoshalmán is köztiszteletben állt, egy 1955-ös államvédelmi jelentés a „kulákok védőszentjeként” említette. Jánoshalmán 1956. október 26-án a készülődő tüntetés hírére őrizetbe vették az egyik szervezőt, Szobonyát, akit a helyi tüzér laktanyába zártak. A tüntetők követelésére azonban még aznap délután elengedték. Október 28-án a községben forradalmi bizottságot alakítottak, amelynek titkárává Szobonyát választották, ám ténylegesen ő volt a bizottság vezetője. Másnap a javaslatára határoztak nemzetőrség felállításáról, amelynek a jugoszláv határhoz közeli településen egyértelműen a közrend fokozott védelme volt a feladata. Hatálytalanították az 1956. nyári tagosítást, élelmet gyűjtöttek és szállítottak Budapestre, és felvették a kapcsolatot a szomszédos Baján alakult forradalmi szervekkel. A forradalmi bizottság a nemzetőrség segítségével útját állta az esetleges személyes leszámolásoknak, a településen semmilyen erőszakos cselekmény nem történt. Október 31-én tizenkilenc pontban fogalmazták meg követeléseiket, a programjukat elküldték a járási forradalmi bizottságnak. Miután Nagy Imre bejelentette a többpártrendszer visszaállítását, Jánoshalmán is megindult az egykori koalíciós pártok újjászervezése, de a kommunista párt működését sem akadályozták. Szobonya a kisgazdapárt helyi újjáalakításába kapcsolódott be. November 4-én, miután megtudták, hogy Baján ellenállásra készülnek, a jánoshalmi forradalmi bizottság is fegyverbe hívta a lakosságot, megszervezték a bevezető utak védelmét, kötözőhelyeket állítottak fel. Miután Baján sem fejtettek ki ellenállást a szovjetekkel szemben, Jánoshalma is visszakozott, így nem került sor összetűzésre. Szobonyát 1957. február 8-án vették őrizetbe. Június 1-ig közbiztonsági őrizetben tartották, majd „ellenforradalmi” cselekményei miatt megindították ellene a vizsgálatot.