Foglalkozása a peres iratok szerint: esztergályos

Apja alkalmi munkás, 1945 után börtönőr volt. A nyolc elemi után esztergályosnak tanult, 1952-ben szabadult fel. 1953-ban a Dolgozó Ifjúság Szövetségének javaslatára került a Bem Légvédelmi Tüzér Iskolára, ahol 1956. szeptember 5-én avatták hadnaggyá. Október elején a Mátyás laktanyába vezényelték, ahol felderítő szakaszparancsnok lett. 1956. november 3-ig a laktanyában tartózkodott, majd hazament Pasarétre. Másnap, a szovjet támadás hírére visszatért alakulatához, de miután forradalmárok szállták meg a laktanyát, hazaindult. Útközben csatlakozott egy csoport felkelőhöz, akik a Schmidt-kastélyba mentek. Ott jelentkezett a vele együtt kivégzett Pércsi Lajos őrnagynál. Aznap a II. kerületi Forradalmi Bizottmány azt kérte a felkelőktől, hogy robbantsák fel a Hármashatár-hegyen lévő határőrségi rádióállomást, amit zavaróállomásnak véltek. Pércsi utasítására Erdősi és mintegy 20-25 embere még aznap elfoglalta az adót, amely a vidéki alakulatokhoz biztosított kapcsolatot. Az épületet védő néhány katona és műszerész az első gránát-robbanásra elmenekült. A berendezéseket tönkretették, hivatalos jelentés szerint ezzel 5 millió forintos kárt okoztak. Visszatérése után a kastélyhoz közeli postaépületbe küldték a Bécsi útra, ahol italoztak, és össze-vissza lövöldöztek a felkelők. Miután Erdősi sem tudott rendet tenni, a csoportot feloszlatták, tagjait más felkelő egységekbe osztották be. November 6-án az új parancsnok, Csíki Lajos utasítására (akivel együtt ítélték halálra) Szentendréről hozott lövegeket. 7-én kilőttek két szovjet teherautót és zsákmányoltak egy négycsövű légvédelmi géppuskát. A harcban, amelynek az ítélet szerint Erdősi volt az egyik vezetője, a periratok szerint kilenc szovjet katona és egy magyar polgári személy vesztette életét. A forradalom leverése után belépett az MSZMP-be, és jelentkezett a honvéd karhatalomba, a Budapesti Tiszti Forradalmi Ezredben szolgált.