A szegedi Földesi Tibort 1957. március 24-én (más forrás szerint 26-án) vették őrizetbe, de csak március 31-én rendelte el az előzetes letartóztatását a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának vizsgálati alosztálya. Az eljárás középpontjában kezdettől Földesi hűtlenségnek minősített cselekménye állt, noha már március 27-én, első (még győri) kihallgatásán feltáró vallomást tett arról, hogy miként vett részt Szegeden az „ellenforradalomban”. Ugyancsak első kihallgatásán részletes feltáró vallomást tett a nyugat-németországi kihallgatásairól és az állítólagos ottani beszervezéséről, lényegében felajánlva szolgálatait a magyar szerveknek. Ezért hosszú ideig bizonytalan volt, hogy mi lesz a sorsa (visszafordítják vagy elítélik), de a jelek szerint Földesi, hiába tett hosszú vallomásokat a beszervezéséről, annak megtörténtéről nem tudta meggyőzni a kihallgatóit. „Nekünk nem mindegy, hogy lecsukunk embereket, vagy felhasználjuk a társadalom javára” – figyelmeztette a kihallgatója április végén, de Földesi ennek hatására sem tudott hihető vallomást produkálni, így a magyar hírszerzés és kémelhárítás nem visszafordította, hanem szabad folyást engedett a büntetőeljárásnak. Ügyét áttették a budapesti vizsgálati osztályra, ottani kihallgatásai már a büntetőeljárás előkészítését célozták. Október–novemberi szegedi cselekményei ebben a fázisban is másodlagos, de a Szegeden folytatott vizsgálathoz képest fontosabb szerepet kaptak. A vizsgálat azonos súlyt helyezett Földesi november 4. előtti és közvetlenül ezt követően véghezvitt cselekményeinek felderítésére. Részint ez utóbbi adta peréhez a vádlott-társakat, és tette lehetővé, hogy vezetőként lehessen elítélni.
Kilenc társával (köztük öccsével) együtt került hadbíróság elé. A zárt és titkos tárgyalást a Budapesti Katonai Bíróság Jáger László hadbíró alezredes vezette tanácsa 1957. október 18-tól, Szegeden tartotta. November 2-án a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, kémkedés, négy rendbeli tiltott határátlépés és társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás miatt tizenöt év börtönre ítélték. Az ítélet hangsúlyosan Földesinek a nyomozás során és a tárgyaláson tett tényfeltáró vallomásain alapult. Részint ennek, másrészt annak köszönhetően nem ítélték halálra, hogy a tárgyalás is a hűtlenségi vádra koncentrált, márpedig Földesi nem tudott adatokat szolgáltatni állítólagos megbízóinak. Első fokon egy vádlottat felmentettek, a többiek két és nyolc év közötti büntetéseket kaptak. A fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának rendkívüli szabályok szerint eljáró különtanácsa az 1958. január 30-án megtartott fellebbezési tárgyaláson bírálta el. Földesi védelmi fellebbezéseit elutasította, ítéletét pedig, az első fokon megállapított tényállást érintetlenül hagyva, az ügyészi fellebbezéssel mindenben egyetértve halálbüntetésre súlyosította. A bírói tanácsból senki sem javasolta kegyelemre: másnap kivégezték. |